A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

A FONÓ FOLKLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 367 (Bodrogközi dallamváltoiat) JÁROK EGYEDÜL w Járok egyedül , várok egye - dül, azt kérdezem jó pajtásom kit adsz mellém nőül A dunántúli, palóc és bodrogközi példák világosan mutatják a rokonságot. A fonóélet lehető összes résztémái, törvényszerű jelenségei legvilágosabban a tájbeli sajátosságok csoportosításával figyelhetők meg. A kategóriák meglétének etnikai specifikumokkal való bizonyításakor természetesen érezzük a sajátos eltéréseket is. Az eltérések hiteles megállapítása és rendszerezése egy külön feladat, de ez már annak a tételnek az igazolására való, hogy vannak egymástól sajátosan eltérő néprajzi csoportok, melyeknek elkülönítő jegyei közt hangsúlyozni kell a fonóélet folklóri jelenségeit is, elsősorban nyelvi és népzenei vonatkozásban. összefoglalásul próbáljuk pontokba foglalni a fonó folklorisztikai kutatásának problematikáját — kategóriák szerint. Bevezetés: A kendertől, lentől a fonóig (szólásmondások a kenderről, lenről, a termőföldről, a föld előkészítése, védelme, vetés, a növény védelme, nyövés, áztatás, szárítás, füllesztés, tilolás, törés, puhítás, fésülés, előkészítés a fonásra, ezekkel összefüggő morális, mágikus eljárások. I. A FONÓ MINT TÁRSAS MUNKA A fonó nő helye és szerepe a régi paraszti szemléletben, vélekedések a fonni tudó nőről, a fonni nem tudóról, a restről, a fonó férfiről. Jól fonó nő kitüntetése, a rossz fonó alázása.