A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

. : - .... * ': * • : •• .->•'-•• ' 2Q4 LAJOS ÁRPAD csolódnak, ezek a gesztusok sorolásában kerülnek közlésre. Természetesen a fonás képzetéhez kapcsolódó összes dalok adattárolása adja a fonóról a legélesebb képet. — A balladák közül azokat emeljük ki, melyeket legkönnyebben tudtak dramatizálni, s tárgyuknál fogva legjobban igazodtak a fonó hangulatához. — A szépprózai hagyományok közül a temetői tárgyú mondák és mesék illenek ide, mint olyan hagyományok, melyek a fonóházasiak temetőkísértő bravúrjainak realitásához kapcsolódtak. — A találós mesék kategóriájába azok illenek, melyek a szövésről-fonásról, házi munkáról, házi környezetről, természeti jelenségekről szólnak. — A rigmusok, mondókák csoportosítására a szokásrend egyes mozzanatai az irányadók. Külön figyelemre és széles körű regionális kutatásokra méltó a legjellemzőbb fonóházi anekdota, a lusta lány adomatípusa (lásd 346. old.). — A játékok kiválasztásában, rendezésében a fonó helyi és munkamenetbeli sajátosságai a mértékadók (szűk munkahely, fonogatás, üldögélés, mozgásvágy, legények-lányok különléte majd találkozása a fonóházban). A télen kedvelt zárthelyi játékokat a fonóházasiak játszották állandóan. A leány játékokat külön és a legények-lányok együttjátszásait, ezt a két szakaszt, a fonóéletben látjuk megosztva. A leányjátékokat, melyek zömét a testedző, ügyesen megszerkesztett, formába öntött hancúrozások alkották, nehéz elképzelni a fonón kívül. A kukoricafosztó, tollfosztó, dohánysimító alkalmai nem kedveztek a lányok külön játékainak. A leányok, legények közös párosító játékai is a fonóban fejlődtek ki legjobban, éppen a találkozás gyakorisága, vissza-visszatérése miatt. Nem esünk túlzásba és egyoldalúságba, ha a lányok testedző játékait, bár ezek egy kis részét a legényektől vették át, továbbá a lányok-legények együttes párosító játékait a fonóéletre jellemző játékoknak tekintjük. Ezeken kívül apró beugrató játékok is voltak, melyek besorolása ugyancsak ide kívánkozik — gyakoriságuk és a fonóházban különös kedveltségük miatt. — Külön figyelemre méltó a mutatványoknak, maskaráknak a fonóházba való bevitele. Az adatközlők határozottan úgy nyilatkoznak, hogy a téli időszakban fonóházról fonóházra menve, szerepeltették a maskarákat, s csak másodsorban használták ezeket koledálásra, főleg disznóölések idején. Mik alkotják a legösszefüggőbb szöveganyagot az adattárolásban? Erre még véglegesen kialakult nézetünk nincs, de közel járunk a helyes gyakorlathoz, ha az első fő kategória adattárába a fonás munkamenetét bőségesen ismertető összefüggő adatszöveget soroljuk, a fonó nőnek a fonásról alkotott véleményanyagával együtt, viszont a másik fő kategória összefüggő szövegű folklóranyagát, a fonó költészetét és játékvilágát tartalmazó adatokat soroljuk be. A munkarend és szokásrend egyéb kategóriái (díszes külsőségek, a közösséget formáló morális és mágikus eljárások, szólásmondások) a munkarend, illetőleg a szokásrend ismertetéséhez kapcsolódnak. A találós meséknek a fonómunkára vonatkozó kategóriái határterületen mozognak: megszólaltathatók a munkarend és a szokásrend szemléltetésére egyaránt, de tematikus csoportosításban, külön adattárban mint költői emlékanyag — is szerepelhetnek. Az adatok rendszerezésében új utakat nyithat a folklórkutatásnak, s egyáltalán a néprajzi kutatásnak napjainkban egyre nagyobb tért hódító irányzata, az egyéniség-vizsgálat módszere. A néplélek gazdagsága valóban .a kiemelkedő egyéniségek vallomásaiban összegeződik tömör képletekbe. Ezt