A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

30 KEMBNCZBI TIBOR . A Kyjatice kultúra népének harmadik települési formája a barlangtelepek. A délkelet-szlovákiai Karszt- és az észak-magyarországi Bükk-hegység csaknem mindegyik lakható barlangjából előkerültek a Kyjatice kultúra népének emlékei. Némelyik hosszabb tartózkodásra alkalmas barlang igen gazdag leletekben (pl: Aggtelek, Szeleta-, Büdöspest-barlang), míg a kisebbekben csak rövid, futólagos település lehetett. A Baradla-barlangban végzett ásatások során gyakran találtak tűzhelyekre, karólyukakra. Noha az újkőkori és kora vaskori települési réteget nem lehetett különválasztani, feltehető, hogy az azonos körülmények mindkét népcsoportot hasonló, a nedvesség, víz •ellen védő faépítmények építésére késztethették. Korek József a Hillebrand Jenő barlangban végzett ásatás eredményekép cölöpépítményeket tudott rekonstruálni [39], s ezekhez hasonlóaknak képzelhetjük el a kora vaskori barlangi faépítményeket is. A barlangokból kikerült kora vaskori leletek korát igen nehéz meghatározni, mivel a Kyjatice kultúra agyagművessége hosszú időn át készítette ugyanazokat a típusokat, s alkalmazott egyforma díszítéseket. Kétségtelen azonban, hogy a barlangok többségében már a Hallstatt A-periódusban megtelepültek. Ezt bizonyítják a pilinyi kultúra típusaival szinte megegyező kerámiaformák, díszítések, s a bronztárgyak egy része. Erre a korszakra keltezhetőek a kisebb barlangokban talált kerámialeletek, s csak a nagyobb barlangokban volt a későbbi korokban település. Biztosan a Hallstatt B-periódusból származó kerámia- és bronzleleteket a Puskaporos (VII. t. 3—4) [40], Büdöspest (X. t. 1), szendrői (XXI. t. 3, 10), és az aggteleki barlangból [41] ismerünk. Délkelet-Szlovákiából a közölt anyag alapján a javasovi és lednicei barlangokat sorolhatjuk ide [42]. A Kyjatice kultúra népét a hegységek rengetegeiben, a barlangokban való letelepedésre ugyanaz az ok késztette, mint a földvárak építésére. Ez a Gáva kultúra népének a Tiszán átkelése és előnyomulása volt. A megelőző pilinyi kultúra lakossága a hegyek lábainál elterülő észak-alföldi területeket is birtokában tartotta, a hegyvidék barlangjaiból leleteit nem ismerjük. Ezzel szemben a Kyjatice kultúra lakosságának törzsterülete a hegyvidék volt, a Mátra— Bükk aljából csak néhány lelete került elő. A Kyjatice kultúra népcsoportjai a Tiszán átkelő Gáva kultúra népe elől húzódhattak a hegyekbe, s ekkor népesíthették be a barlangokat. Ekkor indulhatott meg a területüket védő földvárak létesítése. Azok felépítése után csak a nagyobb, településre alkalmas barlangokat lakták tovább. Feltehető, hogy ezekben a barlangokban a Kyjatice kultúra népének későbbi időszaka alatt már nem az ellenséges támadás veszélye miatt éltek, hanem öröklődő hagyományokra alapuló, erdei életmódot folytató közösségek lakóhelyei voltak. Ezek a közösségek a Kyjatice kultúra lakosságán belül egy külön csoportot alkothattak, amelyet a barlangi kultuszhelyek, az általános hamvasztásos temetkezési rítustól eltérő, csontvázas sírok is bizonyítanak. A bükki barlangok az őskor jelentős szakaszain át lakatlanok voltak. Tartós megtelepülés, eltekintve az őskőkortól, csak az újkőkorban és a kora vaskorban volt bennük. Az újkőkori bükki kultúra népének hegyvidéki megtelepüléséről Kalicz Nándor bebizonyította, hogy az Alföld északi részéről ez a nép-