A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

2§ KEMENCZEI TIBOR II. A Kyjatice kultúra elnevezés nem tekint vissza hosszú múltra a Kárpátmedence ősrégészeti kutatásában. 1962-ben J. Paulik foglalta össze e név alatt Felvidék Hallstatt A—B korú emlékanyagát [31]. Korábban a régészeti kutatás ezeket a leleteket a pilinyi kultúra emlékeinek tartotta. Elsőként Mozsolics Amália utalt arra, hogy a Reinecke BD periódus végén a lausitzi kultúrával rokon népcsoportok nyomultak előre a Felvidékre és szüntették meg a pilinyi kultúrát, amelynek lakossága a támadók elől rejtette el az ú. n. rimaszombati típusú bronz kincsleleteket [32]. A pilinyi kultúra leletanyagának feldolgozása során arra az eredményre jutottunk, hogy a Hallstatt A-periódus elején szűnt meg a Felvidéken e kultúra lakosságának önállósága [33]. Eredményünk közvetlenül kapcsolódik J. Paulik megállapításaihoz, aki ugyanezen a területen a Hallstatt A-korszakra helyezte a Kyjatice kultúra kezdetét. J. Paulik a Kyjatice kultúrát kialakító elemek között sorolta fel a pilinyi, gávai, lausitzi és podoli kultúrák népcsoportjait. A kultúra kezdetét a Hallstatt A-perióduson belül annak a fiatalabb szakaszára helyezte, végét pedig a szkíták megjelenésének idejére keltezte [34]. A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországról származó leletanyaga a fentitől eltérő képet tükröz, mind az egyes népcsoportok szerepére, mind a kultúra kezdetének idejére vonatkozólag. A Kyjatice kultúra népe történetének megismeréséhez népességének település- és temetkezési formáinak vizsgálata, kerámia- és bronzművességének részletes elemzése szükséges. TELEPÜLÉS A Kyjatice kultúra népének három fő településformáját különböztethetjük meg: szabadtéri, erődítetlen telepek, földvárak és barlangok. Az erődítetlen telepek földrajzi elhelyezkedéséről, szerkezetéről keveset tudunk. Észak-Magyarországon mindössze Sajószentpéteren tártunk fel egy településrészletet. A telep a Bódva-folyó mentén feküdt, egy kisebb, kiemelkedő dombháton. Az ásatás gödörrendszereket és egy négyszögletes alaprajzú, tűzhelyes gödörház maradványát hozta a napvilágra. Terepbejáráson másutt is folyók, patakok mentén kerültek elő a Kyjatice kultúra telepei, s a felszíni leletek egyrétegű, gödrös települési formát mutattak (Nagyréde, Aldebrő, Szarvaskő, Sály, Miskolc, Ózd, Hangony). Az észak-magyarországi hegyvidéken számos őskori erődített telep van. Ezek egy részét a késő bronzkorban a pilinyi kultúra népe létesítette (Kisterenye, Benczúrfalva, Felsőtárkány, Bükkaranyos), nagyobbik részük azonban a Kyjatice kultúra idején épült. (Romhány, Szanda, Szilvásvárad, Sály, Bükkszentlászló, Tapolca-Várhegy), illetve továbbra is használatban maradt (Felsőtárkány, Benczúrfalva). Ide sorolhatjuk azonban valószínűleg a Mátraszentimre-Qvárt, Dédes-Földvárt is. Ezeken még nem volt ásatás, s így pontos korukat nem ismerjük, felépítésükben azonban teljesen megfelelnek azoknak, amelyeket leleteik alapján biztosan a Kyjatice kultúra népe épített. A hegytetőn levő telepeket földsánc és árok veszi körül. A Bükkben levő