A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

262 ZÁDOR TIBOR a mai napig, mert a néhány részeg katona garázdálkodását, levegőbe való puffogtatást forradalomnak nevezni nem lehet. Itt mindössze annyi történt, hogy megalakult a Nemzeti Tanács ugyanazokból a személyekből, akik a régi uralom idején is vezetők voltak, csakhogy most levetették a régi kabátot és felvették a köztársasági ruhát. Elmarasztaló kritikával illette a régi rendszer bű-, neit, amely alatt neki is sok bántalomban volt része. Említette, hogy szocialista érzelmei miatt bolseviknek gúnyolták. Beszéde végén feltette a kérdést: szükségesnek látja-e a népgyűlés a sárospataki Szociáldemokrata Párt megalakítását? Zúgó éljenzés és viharos „igen" kiáltás volt a felelet. Megválasztották a párt vezetőségét, amelynek tagja lettek: Déri Gyula, Rédei Jenő, Babos Géza, Holló János, Bártfai József, Heimlich (Hustáci) Sándor, Risko József, Molnár János földmunkás és Szendrei [10]. Déri Gyula az Arad megyei Zaránd községben született 1888-ban. Népiskolai tanítói, majd nyelv- és történelemszakon polgári iskolai tanári, azután pedagógia, filozófia szakon tanítóképző intézeti diplomát szerzett. A sárospataki tanítóképzőbe 1915-ben nevezték ki segéd-, majd 1918 augusztusában rendes tanárrá. Többek közt felszólalt dr. Szabó Sándor jogtanár, a SÁROSPATAK című hetilap felelős szerkesztője is, aki kijelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt nem anarchista párt, mint egyesek hiszik, hanem az igazi szocialista eszmékért küzdő, fegyelmezett párt, célja a szocialista eszméknek törvényhozási úton való megvalósítása. Több mint 20 éve hirdeti tanszékén a szocialista tanokat, és így örömmel lép be a Szociáldemokrata Pártba. A város másik hetilapja, a SÁROSPATAKI HÍRLAP „Tanulni, tanulni és tudományt szerezni" című cikkében szintén megemlékezik a Szociáldemokrata Párt megalakulásáról. A beszámoló írója, „G", nem mindenben ért egyet a gyűlésen elhangzottakkal, s főleg az ilyen jellegű közbeszólásokkal: ,,E1 kell zavarni az urakat, hisz most is 4 kiló lisztet adtak." A továbbiakban az értelmiség védelmére kelt. Az „urak" kifejezés nem megfelelő, nem szabatos, ami a nép és az úri osztály közti megértést, amire pedig most olyan égető szükség van, nem szolgálja. Hivatalnokra, közigazgatásra mindig szükség lesz, úgyszintén orvosra, tanítóra, tanárra, bíróra stb. Szóvá teszi az oroszországi állapotok eszményi voltának csábos színekkel való ecsetelését: „munkások bőrfotelekben ülnek, tábornokok, hercegek gyufát árulnak". Szerinte mindenkit ott kell felhasználni, ahová képességei rendelik. A tanár nem érthet a vasművekhez, a munkás pedig a biológia rejtelmeihez. A cikkíró kifogásolja a pártvezetők magatartását a pártiroda megszerzése ügyében. Különösen azt sérelmezi, hogy a pártirodát a várban helyezték el. Lefoglalták a herceg magánlakását és könyvtárát. A várra felvonták a vörös lobogót. Ezt az eljárást magánlaksértésnek és birtokháborításnak minősíti, ami méltatlan egy nagy politikai párthoz. Egyébként elismeri, hogy a vezetőség mindent megtesz a nép kedélyének csillapítására és a rászorulók támogatására [11]. Déri Gyula a SÁROSPATAK-ban válaszolt, s megállapítja, hogy „G" cikkíró rosszakaratúsága lépten-nyomon előbukkan, bár tisztában van azzal, hogy ő elsősorban a Nemzeti Tanács összetételét bírálta beszédében. A szerző jól tudja, hogy „az urak" szó azon tanácstagok ellen irányult, akik — mint a