A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

238 KILIÁN ISTVÁN tünk lassan, mert már ekkor némellyeknek közülünk a bortól elsibbadt a lába .. . " (17 B—18 A). Hévizgyörkön még az is érdekes számára, hogy az ottani pap neve Jónás „kiről nevezetét vette a Pataki híres börtön a czethal, mert ő Kegyelme volt benne Deák korában leg-előszőr, 3 nap 3 éjjel [53]. Innen Hatvan, Gyöngyös, Domoszlón, a Mátrán át Verpelétre gyalogol. Verpeléten ugyancsak a bor miatt alig alszanak s éjszaka még a csizmáját sem veti le. Emiatt sebes lábbal kell hazagyalogolnia. Megtekinti azonban közben Egert. „Egerbe egy kortsmába szállottunk meg, itten ettünk ittunk, azután a várost bejártuk, láttam többek közt a Licaeumot, melly felette nagy roppant épület, az Érseki Residentziát, egy magas Török metsétet, és több efféléket." Egyszeri alvással ér haza szüleihez [54]. Ezzel pontot tett legációi hosszú sorára [55], s ő maga is tudja, hogy diákéletére is, mert a következő év január 12-én végleg elhagyja Patakot. Tanulmányairól kevesebbet ír. 1799-ben Nagy Ferenc professzor 128 tanítványa közül [56] a 28. lett. (3 A.) Ez arra enged következtetni, hogy szorgalmasan tanult is. Tanulásáról azonban csak két alkalommal tesz említést. Többször csak éppen érinti a cenzúrát vagy az exáment. 1811 januárjában így ír a cenzúráról. „Patakon Censura következett ezután, volt is ollyan kemény Censura, hogy állig állhattuk a ditsőséget, engemet magamat egy egéssz óráig censeáltak úgy, hogy ha a kullants ragadt volna is a kődökömbe (!) még sem éreztem volna, annyira vallattak." (14 A—B.) Erre a censurára emlékezve írja következő alkalmával: „...tartottam attól, hogy ha a Censurán olly keményen meg vallattnak mint Sz. Pál napkor, majd a szügyibe vágja az ember fejét, és akármint vállattyák, olly kevély talál lenni, hogy eggyet sem szóll — tanultam is annyit ebbe a Diligentiába, (sokszor ollyan idején felkelvén, hogy még egy hétig sem viradt (!) meg) hogy közelgetvén a Censura, valamint más Deákok, én olyan színű voltam, mint a fához vert s at " (15 A). Lehetetlen Kis Dániel diákéletét csak Sárospatakra koncentrálni. A korabeli diák élményeihez szervesen hozzátartoztak a legációk hosszú sora, a hosszú gyalogos utazások,, a diáktársakkal eltöltött sok-sok, gazdag élményt nyújtó idő. A tanulásra már alig-alig emlékezik vissza a napló írója, pataki napijairól is csak legfeljebb a nevezetesebb élményeket jegyzi fel. Patakon történelmi napokat ért meg. Itt három eseményről kell említést tennem: 1806. január 5-én Patakon át vonul vissza az orosz sereg [57]. Kis Dániel röviden emlékezik meg a „muszkák" visszavonulásáról: „1806-dik esztendőnek az elein, s midőn Patakon keresztül masírozott a Muszka katonaságnak némeily része, szám szerint 12 ezren, voltak köztök szakállos kozákok, nagy forgókkal felkészült kalapos lovasok, és 2 ezer huszárság, ezek igen szép katonák voltak, a Város végin le szálván lovaikról, a magok módja szerint danoltak, de soknak a hangja ollyan volt, mint a fülemilének, amellyik az erdőben a csikókat fojtogattya." (7 B.) Összehasonlításképpen szeretném itt bemutatni idősebb Szűcs Sámuelnek ugyanerről az eseményről írt sorait: ,,5-a Januarij és több következendő napokon szüntelen takarodott Patak felé a sok muszka katona a' mi belőllök a' Frantziáktól meg maradt, a' kik között kivált egy Regement, a' méllynek (!) magyar huszár ruhája volt, olly szép és derék volt, hogy a' magyar katonáknál nem igen voltak alább valók. A Dragonyos Regement tsak annyiban kü-