A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

230 KILIÁN ISTVÁN ben minden bizonnyal nagy port vert fel a leendő új pap ellenében, emiatt kellő megrovásban is részesítik [15]. A tény az, hogy ellenlábasát valóban Petribe helyezik papnak. Szomorúan meg is állapítja: ,,...29 folyvást való papolasnak és harmadfél holnapig való könyörgésemért egy ebédnél többet nem kaptam ..." Pedig minden bizonnyal maga Kis Dániel is szívesen elvállalta volna tanítóskodás helyett a petri papi hivatalt. Aug. 21-én halt meg a petri pap, 29-én már megjelentek az egyházi hatóságok, hogy az utódlásról gondoskodjanak. Ekkor Bagoly került Szinpetribe. Emiatt sok zaklatásnak volt kitéve a napló írója. Év végén meg is emlékezik róla: „ .. . tsak ugyan azt a huntzfut Bagolyt is ide rendelték Adminisztrátornak, aki mindenképen motskólt engemet de én sem maradtam néki adós, mert sokaknak mondottam azt, hogy betsülletesebb embert is akasztottak már fel nállánál, a melly igaz is volt" (34 A). 1816 márciusában Komjáti [16] község kéri fel, hogy vállalja el a papi státust, de „ebből — írja Dániel — végtére is semmi sem lett..." (35 A). Március 14-én csak annyit ír, hogy Szinbe [17] volt a Seniornál, hogy jövendő sorsát, a papi állás mielőbbi elnyerését sürgesse, de nem sikerült, mert „szegény legény" (35 A) volt. Ismét megkéri Színben a Seniort, Kérészi Ábrahámot, biztatást nem kapott, majd március 23-án Rimaszombatba megy, hogy részt vegyen a „papi vásárban". „25-dikben volt osztán az osztó gyűllés R.Szombatba, de én itt meg-hagyattattam régi hivatalomba, jóllehet a Komjátiak köröm szakattig sürgettek, nem lévén rnint szegény árvának senki Pártfogóm, azt hiszem, hogy ha valami nagy Papi embernek fija lettem volna, minden bizonnyal Pappá lettem volna ekkor..." (35 B). 1819-ben újbói megpróbálkozik azzal, hogy papi állást vállalhasson. ,,... Mártz. 3-dikán látván én azt, hogy akármiképen igyekezzen is azon, hogy Papi hivatalra mennyek, tsak ugyan el nem érem én azt, mert szegény legény voltam ..." (44 B). Ekkor azt kéri a Seniortól, hogy a petri rektorságnál [18] jobb anyagiakat biztosító iskolát adjon számára. Így 1819. március 30-án a szőilősardói [19] papi gyűlés Jósvafőre rendeli ugyancsak rektornak. Itt is halt meg 1838. február 8-án, temették 10-én. Naplója szerint 1817. december 17-én határozza el magát arra, hogy megházasodik. Első leánykérése után kikosarazza a leány. Második alkalommal január 13-án próbálkozik újból: „Január 13-dik napján bódult fővel é, vagy haragomban Szinbe mentem egy leányt nézni. Január 14-dikén pedig ismét T. Sz. Mártonyi Urammal Szinbe mentünk. T. Senior Űrhöz, azon személyt N. NT. meg-próbáltattuk tsak szőrmentibe szóval kéretni, de meg-baklott, a szügyibe vágta a fejét, s nem indított, de magam sem sokat bántam,, mert a mint hallottam, nem volt appetitusa a köpönyeges emberhez, hanem tsak s at — punctum —" (40 B—41 A). Végül-is Vámosról [20] nősül. Január 18-án Csiszár István Mária nevű leányát jegyzi el. Február 10-én megtartják az esküvőt. Felesége, akit naplója tanúsága szerint nagyon szeretett, hamarosan súlyosan megbetegszik, majd 1820. április 8-án meghalt. Halálát, haláltusáját megdöbbentően, kiváló stílusérzékkel írja le. A 22 éves fiatalasszony halála mély nyomot hagyott Kis Dániel lelkében: „...e tájba — írja — április 27-én felette szép, és gyönyörű volt az egész természet, a fáknak ezer meg ezer színnel játszó virágai, titkos, de érezhető gyönyörűséggel töltötték be az embereknek szíveket, de én rám nézve az egész természet minden remek szépségével is