A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODÓ Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek

BORSODI, ABAÜJI ÉS ZEMPLÉNI CÉHPECSÉTEK 221 Magasságuk 3—12 cm között mozog, míg a nyomófelületek átmérői 1,8 és 4,2 cm között váltakoznak. A pecsétek túlnyomórészt a mesterségek jellegzetes szerszámait és produktumait ábrázolják [126]. Rajzaik azonban ezek mellett is sokrétűek. A pecsétek közül 3 ábrázolja munka közben a mesterembert. Kiváló viselettörténeti adatokat szolgáltat az a 6 pecsétnyomó, melyeknek központi alakja egy-egy álló mester 16—17. századi figurája. A heraldikai díszítő elemek közül az angyal, a sas, a griff és az oroszlán fordul elő. Négy nyomatot egy kiterjesztett szárnyú angyal, kettőt pedig pajzsot fogó, párosan szembeforduló angyal díszít. Két pecséten a védőszentek, egyen pedig a fiókáit vérével etető pelikán jelenléte a céhek vallásos jellegét jelzik. A sas, a kétfejű sas, griffek rajzai, valamint a pecséteken legnagyobb számban előforduló, egyedül, vagy párosan ábrázolt oroszlánok az erő, a hatalom szimbólumai voltak. Felirataikat elemezve közöttük többségben (68 db-on) magyar, 18-on latin és 15-ön német nyelvű köriratokat találunk. Az előbbiekben bemutatott céhpecsétek száma — ha csak vázlatosan is — következtetni enged területünk kézműves iparának struktúrájára. Jóllehet bizonyos mesterségek, mint pl. a mészárosok, molnárok, kőművesek, vagy fazekasok indokolatlanul kevés számú céhpecséttel képviseltetik magukat, megállapítható, hogy a textilipar mellett főként a fa- és bőripar volt fejlett, Borsod, Abaúj és Zemplén vidéke bővelkedik fában, s a bortermelés jelentőségét is ismerve érthető, hogy pecsétjeink viszonylag szűk területről is hét kádár céh létét mutathatják ki. A bőripar fejlettségét pedig összesen 28 (közülük 11 csizmadia) céhpecsét bizonyítja. A pecsétek közül 20 db kettő, vagy többféle mesterségből összeállt céhnek volt a hivatalos jelvénye, s közös céhet alkotva, közös pecséttel rendelkeztek a tállyai és abaújszántói takácsok, valamint a szomolnoki és stószi lakatosok is, A pecsétek helység szerinti megoszlásában Miskolc dominál, melynek kiterjedt céhes iparát 50 céh- és 11 mesterpecsét jellemzi. Sátoraljaújhelyét 14, Sárospatakot 8, Abaújszántót 7, Tokaji 4 céhpecsét képviseli. Bodrogkeresztúrról, Mádról és Tállyáról 3—3 pecsétet ismerünk, míg Göncről, Mezőcsátról, Szikszóról és Olaszliszkáról 2—2, Szendrőről, Tárcaírói, Rimaszombatról, Késmárkról, Varannóról, Szomolnokról és Stószról egy-egy céhes pecsét leírása volt a feladatunk. A bemutatott tárgyak értékét nem csupán művészi fokuk adja meg, hanem az a nagy ipartörténeti jelentőségű anyagos adattömeg, amelyet ezek a pecsétek magukban hordoznak. BODÓ SÁNDOR