A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon
20 KEMENCZEI TIBOR Párducz Mihály ásatott a földsánccal körülvett Várhegyen. Megállapítása, szerint bronzkor végi — kora vaskori település volt ott. A földsánc a telep életének második felében épült. Lehetséges, hogy ez a Kyjatice kultúra korára tehető [16]. 12. Szilvásvárad (Heves m., egri j.) Az Istállóskői barlangból a gazdag újkőkori és őskőkori leletanyag mellett, kora vaskori edénytöredék is került ki. Miskolci múz., lelt. sz: 53.615.1. (IV. t. 7). A Töröksáncon, egy földsánccal körülvett földvárban Patek Erzsébet végzett ásatást. Az előkerült leletanyagot a Reinecke BD—Hallstatt A korszakokba keltezte [17]. 22. Cserépfalu (Borsod m., mezőkövesdi j.) A Mésztetőnek nevezett, meredek oldalú hegytető közepén egy, megközelítőleg észak—déli irányú, kővel magasított sánc húzódik. Kórek József hitelesítő ásatás során átvágta a sáncot. Benne és két oldalán kiásott kutatóárokban kora vaskori edénytöredékeket talált. Más településnyom nem mutatkozott [18]. Ugyanezen a területen Saád Andor is gyűjtött cserepeket, köztük egy síkozott peremű tálrészt, őriz innen az egri múzeum is cserepeket, köztük kihajló, síkozott peremrészt. Miskolci múz., lelt. sz: 62.22.1—13 (I. t. 14 r III. t), 63.50.1—10. Egri múz., lelt. sz: 56.391.1—10. 23. Sály (Borsod m., mezőkövesdi j.) Gálffy Ignác 1901-ben a Bányatetőn és a Tófark dűlőben tárt fel urnasírokat. Ásatásából a leltárkönyvi bejegyzés szerint négy edény került be a miskolci múzeumba. Mindkét helyen kisebb halom alatt, kővel borítva voltak az urnák. A Tófark dűlőben a három feltárt sír közül az egyikben vaskarikák, vasnyílhegy voltak, tehát azok a temetkezések fiatalabb korból származhatnak. Gálffy leírása szerint a Bányatetőn nem talált ép edényt, a miskolci múzeumban levő edények azonban épek. Valószínűnek tartjuk, hogy a leltárkönyvi bejegyzés ellenére, nem az ásatás során kerültek elő, hanem esetleg a sályi plébánostól kaphatta, mivel közlésében megemlíti, hogy a Tilalmastetőn kővel fedett urnasírokban ép edényeket találtak, amelyek egyrészt a sályi plébánoshoz, másrészt Egerbe, a Bartalos-gyűjteménybe kerültek [19]. Valószínűleg az utóbbiak azonosak azokkal a kora vaskori edényekkel, amelyekeit az egri múzeum a liceum gyűjteményéből vett át. Lelőhelyként ugyan ezeknél Kisgyőr—Mocsolyás van feltüntetve, de a Tilalmastető Sály és Mocsolyás között van, így ugyanazon lelőhely két néven is szerepelhet. A miskolci múzeum a következő leleteket őrzi innen: 1 urna, színe kívül szürke, belül barna, m: 22,7, fá: 8 cm (II. t. 1); 2. csupor, barna, m: 15,5, szá: 14,2, fá: 8,7 cm (II. t. 4); 3. bögre, szürke, m: 7, szá: 7,8, fá: 4,5 cm (II. t. 3); 4. bögre, barna, m: 5,5, szá: 6,3, fá: 2,5 cm (II. t. 5). Lelt. sz: 53.517.1—4. Az egri múzeumban a következő tárgyak vannak: 1. urna, m: 21,5, szá: 15,3, fá: 9,5 cm (I. t. 8); 2. tál, omphalosos, m: 7,5, szá: 20,2 cm (I. t. 10); 3. kis csupor, m: 11,2, szá: 7,2, fá: 5,5 cm (I. t. 12); 4. bögre, m: 6,5 szá: 5,2 cm (I. t. 13); 5. bögre, fá: 4,8 cm (I. t. 16); 6. bögre, m: 5,8,
