A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODÓ Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek

Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek Magyarország feudáliskori ipartermelésének túlnyomó része a céhes szervezetű ipar keretei között ment végbe. A céhes ipar története tehát a magyar gazdaság,- társadalom- és művelődéstörténet egyik jelentős területe. A magyarországi céhes ipar történetét elsőnek Szádeczky Lajos foglalta össze [1]. Kezdeményezése nyomán az 1900-as éveik elején megjelent ugyan jó néhány tanulmány egyes magyarországi céhekről, s a néprajztudomány is produkálta néhány kismesterség regionális feldolgozását, de a céhek gazdasági és társadalmi jelentőségéről csak a legutóbbi időben kezdtek alapos rendszerező és új, óriási ismeretanyagot feltáró dolgozatokat megjelentetni [2]. A céhes élet általánosan elterjedt használati tárgyai közül a pecsétek alkalmazását a gazdasági élet, és ezzel együtt a jogviszonyok bonyolultabbá válása hívta életre és terjesztette el. Az egyre növekvő gazdasági súllyal rendelkező céhek a 13. századtól — Magyarországon a 15. század második felétől — kezdve használtak pecséteket. Ezek általánossá válása Nyugat-Európában a 14. századra [3], Magyarországon a 17. századra tehető [4]. A pecsétek fontosak számunkra, hiszen sok esetben puszta létükkel is egyegy valaha működött céhről adnak bizonyságot. A pecsétek köriratai, főként a 16—17. századi magyar feliratúak, érdekes nyelv- és írástörténeti adatokat is szolgáltatnak. A céhpecsétek tanulmányozása talán technikatörténeti vonatkozásban a legjelentősebb. A céhpecséteken ugyanis többnyire a kézműves mesterség jellegzetesebb szerszámait, vagy termékeit örökítették meg, és mivel a régi kézműipari szerszámokból — különcsen a már kihalt régi szakmákból — jóformán alig maradt fenn valami, a pecséteken megjelenített eszközök képei (más céhes eszközök ábrázolása mellett) szinte egyedüli tudósítások a régi termelőeszközökről. A céhpecsétek szerszámábrázolásai szakszerűség és hitelesség szempontjából pontosabbak, s megbízhatóbbak egyéb egykorú ábrázolásoknál. A pecsétek az eszközök mellett gyakran munka közben ábrázolják a mestert, vagy legényt, s ilyen esetben technikatörténeti jelentőségén túlmenően értékes viselettörténeti adalékokkal is szolgálnak. Több pecsét vésete, hisz sokáig az ötvösök készítették ezeket, művészi színvonal tekintetében is jelentős [5]. A kisebb jelentőségű kezdeményezések után [6] újabban feléjük fordult néhány néprajzkutató érdeklődése, s kutatásaik a céhpecsétek gazdaság-, nyelv-, technika-, viselet-, művészet- és helytörténeti, valamint néprajzi, ikonográfiái és heraldikai jelentőségét bizonyították [7]. Dolgozatunkban összegyűjtöttük a történelmi Borsod, Abaúj-Torna és Zemplén megyék mai határainkon belüli területén egykor használt céhpecséteket. Közöljük azokat is, melyeket ugyan nem vidékünkön — hanem a mai Szlovákia területén — használtak, de maguk a pecsétek a mai Borsod-Abaúj-