A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Rákóczi Zsigmond csontmaradványainak vizsgálata

174 SAAD ANDOR val kapcsolatban az, hogy a nyelvtudós Kassay János, egykor Szerencs plébánosa, aki a Szerencs város leírása c. dolgozatában, melyet a Tudományos Gyűjtemény 1820. évi, III. kötetében közölt, semmit sem említett meg a sírboltban általa két ízben is megszemlélt férfi koponyán azokból a sérülésekből, amiket bárki azonnal észrevesz, a legfelületesebb rátekintés közben is. Szó szerint ezt írta Kassay: „Mindkettőnek koponyáját és tsontjait szemeimmel látám ezen sírboltban 1797-ben és 1805-ben, melyek koporsó nélkül ott a porban hevernek s Rákóczi koponyáját, melyben akkoron még nyoltz fog vala, jól megkülönböztethetni a feleségétől." Hogyan lehet az, hogy olyan éles szemű, tanult férfi, mint Kassay József volt, egy szóval sem emlékszik meg a legszembetűnőbb dologról, a súlyos koponyasérülésekről, holott megemlékszik arról, hogy a fejedelem koponyájának állcsontjában még nyolc fogat számlált meg. A másik, női koponya nyilván Gerendi Annáé volt. Mi következik ebből? Jogos a feltevés, hogy Kassay 1797-ben és 1805-ben nem a sérült koponyát látta, viszont Thaly Kálmán már a sérült koponyát szemlélte meg a sírboltban. Kassay pontos megfigyelő volt. Kitűnik ez több olyan megjegyzéséből, melyben korának nevezetes történetíróját, Szirmay Antalt, éppen a szerencsi templomra vonatkozó néhány adatára vonatkozóan helyreigazítja. Kassay eme állításainak helyességét a helyszínen magam is ellenőriztem. Hivatkozva mindezekre, Kassayt a Rákóczi Zsigmondot illető koponya körüli vitában, mint hiteles adatszolgáltatót tekintem. A női koponyát 1937-ben ellopták, és azóta nyoma veszett. A sírboltban nem eléggé gondosan őrzött csontmaradványok az ilyen sajnálatos dolgoknak hosszú időn át ki voltak téve. Több, 80 év körüli szerencsi református lakos is megerősítette, hogy a csontokat lopkodták. Feltűnő, hogy a végtagok kis csontjaiból alig maradt valami. Legkönnyebben ezeket a kis csontokat lehetett észrevétlenül elvinni a sírboltból. Ilyen előzmények után vagyok kénytelen rátérni azoknak a csontmaradványoknak ismertetésére, amelyek jelenleg (1968-ban a sírboltban találhatók. A csontmaradványokat még 1956-ban kiváló anthropológusunk, dr. Thoma Andor is megvizsgálta, és az ott talált sérült férfikoponyát ő sem tartotta Rákóczi Zsigmond fejedelem földi maradványának, ü ikonográfiái alapon tagadta elsősorban az azonosságot.