A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Rákóczi Zsigmond csontmaradványainak vizsgálata

172 SAÁD ANDOR előkelő férfiak temetkezésénél az élénk színű, díszes ruházat megszokott dolog volt. Mindezeket azért említem meg, mert a jelenlegi, mint egyedüli ismert sírboltban legkevesebb öt egyén csontmaradványait lehet megkülönböztetni. Bizonyítja ezt a négy darab, teljesen különböző méretű bal oldali orsócsont. Ezzel szemben csak egy jobb oldali orsócsont fordul elő, melynek méretei az előbbiektől eltérnek (1. ábra, a., b., c, d., e.). Az elmondottakból következik, hogy a jelenlegi sírboltba Rákóczi Zsigmond és Gerendi Anna földi maradványaihoz más egyének csontmaradványai kerültek, de azokat a másik két Rákóczi csontmaradványaival azonosítani nem lehet. 1. kép. a, b, c, d: bal, é: jobb oldali orsócsont. Kövessük előbb a sírbolt sorsát. Tény az, hogy Eszterházy zsoldosai 1644ben, amikor Szerencset elfoglalták, a fejedelem sírboltját feltörték, kifosztották. Ezekről az eseményekről Kemény János, a későbbi fejedelem önéletírásában, úgyszintén Szalárdy János történetíró a „Siralmas krónikájában" egybehangzóan megemlékeznek. Szalárdy szavaival: „a fejedelem édesattyja, Rákóczi Zsigmond testét kihányták, és ami ezüst és haszonra való koporsójok körül találtatott, azoktul sírjokat, koporsójokat megfosztották" [1]. I. Rákóczi György hadvezére, Kemény János Szerencset még ez évben viszszafoglalta, a németeket a várkastélyban kardélre hányták, Rákóczi áruló tiszttartóját a huszárvár kapujában felakasztatta, majd neje, Lorántffy Zsuzsanna a megrongált tumbát kijavíttatta és széleit feketére festett keményfakerettel megerősítette. Ennek a pusztításnak lettek áldozatai az öreg fejedelmet és Ge-