A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

148 DÉTSHY MIHÁLY teolcseoken, Hol maswtth, Az myntth Byzonyossan megh Ertthettem, Igen Practikalth, Ha valamykepen vagy Lopassál, Auagy másképen kezéhez vehettehe volna Zaduaratth, en myndenekett tuttokra Attam Zadwaraban, Hogy Igen vygyazanak es Erizkeggyenek valami Chyalardsaghtul..." [51]. Ekkor újabb fordulat állt be a vár sorsában: Báthory Gábor, aki a bécsi udvar támogatásával meg akarja szerezni az erdélyi fejedelmi trónt, ráveszi Rákóczi Zsigmondot, hogy egyebek között Szádvár és Sáros fejében mondjon le alig egy évig viselt fejedelmi méltóságáról, és ezért Csákynétól korábbi erdélyi birtokainak visszadásával, meg néhány saját birtokának átengedésével visszaváltja ezeket [52]. Rákóczi 1608 tavaszán lemond, kivonul Erdélyből, és hamarosan Szád váron is jár [53]. De ebben az évben ő is meghal, és megkezdődik a három birtokos család hat évtizedig húzódó pereskedése Szád várért [54]. A várat Pethe László veszi ismét birtokába, amibe 1612-ben iktatják be. II. Mátyás pedig 1615-ben meg is újítja adománylevelét [55]. 1616-ban Pethe György gömöri főispán, majd 1630 után özvegye, Balassa Zsuzsanna és gyermekei öröklik a várat [56]. Rákóczi György és féltestvére, Pál apjuk örökségeként — utóbbi egyben mint Pethe László veje —, követelik maguknak a várat, György 1633-ban, mint erdélyi fejedelem az eperjesi traktán is előáll igényükkel [57]. Csáky István és László ékesszóló beadványban anyjuk Báthory Gáborral kiskorúságuk idején kötött megállapodásának érvénytelenítését kérik, s míg apjuk Bocskaytól azzal eszközölte ki a vár átadását, hogy Pethe László a hajdúk elől menekülve a fejedelemmel szemben hűtlenséget tanúsított, fiai most a királynál azért vádolják árulással Pethét, mert menekülésével Bocskay kezére juttatta Szádvárt, végül apjuknak a Habsburgoknak tett, Magyarországra oly súlyos következményekkel járó szolgálataira hivatkoznak [58]. Csáky, miután a szomszédos szendrői vár kapitánya lesz, azt is megkísérli, hogy az itteni német zsoldosok és a szádvári német őrség összejátszásával szerezze meg a várat, de kudarcot vall [59]. Pethéné könyörgő felterjesztést intéz a királyhoz, cáfolva Csákyné érvelését, és eléri, hogy 1633-ban II. Ferdinánd újabb 20 évre megerősíti a vár birtokában [60]. A vár német őrségének élelmezése ügyében az udvari kamara 1634-ben kikéri Eszterházy Miklós nádor véleményét. Válasza érdekesen jellemzi Szádvár jelentőségét: „Szádvár ugyan sohasem volt végvár, de a törökkel vívott nyílt háború idején, a Bocskay-mozgalmak előtt német őrséget helyeztek el benne a töröktől való félelem miatt arra számítva, hogy amíg a szendrői erősség nincs, befejezett és teljesen kiépített állapotban, és ezért a katonaság a török akkori legádázabb és legnyíltabb támadásaival szemben nem tudná tartani, Szádvárban találhasson menedéket." Eszterházy kifejti, hogy Bocskay után csak Pethéék kérésére és védelmére vezényeltek újból német őrséget a várba, és az ekkor alig 16 főnyi őrségre békésebb viszonyok között nem is lenne szükség [61]. 1638-ban Csáky László, aki akkor már pápai főkapitány, eléri, hogy IIL Ferdinánd adománylevelet állít ki számára, és hozzájárul, hogy Pethééktől közös megegyezéssel az 1633-ban kikötött 20 éves határidő előtt visszaválthassa Szádvárt [62]. Az adomány azonban névleges marad, és „Chaki Lazlo Vram mostis czak ollian közel vagion Zád Varahoz, mint ez előtt 10 auagi 12 Esztendőuel", ahogy I. Rákóczi Györgynek jelentik, mert Pethéékkel egyelőre nem sikerült megegyeznie [63]. 1644-ben I. Rákóczi György hadjárata során csaknem valamennyi felvidéki