A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

K. VÉGH Katalin: Kelta leletek a miskolci múzeumban

KELTA LELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN 79 zad második felében és az I. század elején. A kelta terjeszkedés későbbi szakaszában terjednek el ezek a lábperecek északkelet felé is, Kassán át Kárpát-Ukrajnáig [54]. Láncok Az övláncoknak több fajtáját találjuk meg az ismertetett leletek között. A poncolt vasláncok típusát a radostyáni (VIII. t. 10—11.) és a bodroghalmi darabok képviselik (XVI. t. 3., 6.). E poncolt vasláncok általában egy hosszabb és egy rövidebb láncból állnak, s ezek Filip szerint egy horizontot alkotnak. Horizontjukra jellemző a nagy gömbös zárótagú és a lekötött zárőtagos fibula. E leletegyüttesek a kelta területen a II. században szélesen elterjedtek [55]. A csavart nyolcas alakú szemekből álló sajókazai vaslánc (VIII. t. 12.) és a sajóládi lánctöredék (IX. t. 1.) szórványként kezelendő. Egy finom megmunkálású kis vaslánc a bükkszentlászlói földvárról származik (II. t. 8.). Nem tudjuk pontosan meghatározni a Vizsolyon előkerült bronzlánc (XII. t, 1—3.) rendeltetését. Méreteinél és súlyánál fogva nem tartozhatott viselethez, hanem talán inkább lószerszámhoz. Párhuzamát nem ismerjük. Kardok Az ismertetett leletanyagban több kard szerepel. Korukat tipológiai alapon nem lehet megbízhatóan megállapítani az újabb kutatások szerint [56]. A kísérő leletek (pl. poncolt vaslánc) alapján a bodroghahni 2. és 3. leletegyüttes (sír) kardját (XVI. t. 1., XVII. t. 4—5. és XVI. t. 4—5.) a II. századra lehet meghatározni. Hasonló vésett diszű példány több is előkerült hazánk területén [57]. A bodroghalmi karddal formájában lényegében megegyező darabok J. Filip megfigyelése szerint leggyakrabban hamvasztásos sírokban fordulnak elő, a II. század végén és az I. század elején [58]. A másik bodroghalmi kardon (XVI. t. 4—5.) megmaradt a koptató is. Ugyanilyen koptatója volt még az egyik új-diósgyőri, összegörbített kardnak (XIV. t. 4.). Ezek, a kissé lekerekített hegyű kardok a régi formák mellett az I. században jelennek meg [59]. Lefelé szélesedő koptatója van a XIII. t. 4., 6. sz. ismeretlen lelőhelyű darabnak. Gombos markolatvégű a sajókazai (XIII. t. 5.) és a tolcsvai (XVI. t. 8.). A markolat közepén egy gombbal látható a XVI. t. 4. sz. bodroghalmi, két gombbal és a végén is gombbal a XX. t. 5. sz. hejőkeresztúri lelet. Egymáshoz hasonló, egyszerű kivitelű kard a XIII. t. 1., 6., XIV. t. 1., 2., 5., 6. és a II. t. 23. sz. töredék. Az 1.1. 2. sz., Ároktő és Tiszadorogma közt előkerült rövid kard, vagy inkább tőr, ritkábban előforduló fegyverdarab. Pajzsfogó A leletek között három pajzsfogó van. A X. t. 1. sz. (Szirmabesenyő vagy környéke) a leggyakoribb forma, a II. századtól az I. századig használták [60]. A XV. t. 1. sz. (Bodroghalom) hosszú szalagpajzsfogó, közepén bordával és háromszögű végekkel, a II. és I. század fordulójára keltezhető típus [61]. Hasonló, de borda nélküli a XV. t. 3. sz., ugyancsak bodroghalmi darab.