A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

K. VÉGH Katalin: Kelta leletek a miskolci múzeumban

78 K. VÉGH KATALIN Karperecek Az egyszerű huzalkarperecek az I. t. 5., 7., VIII. t. 7., 9. sz. alatt láthatók. Közülük az I. t. 7. és VIII. t. 9. sz. vasból, a másik kettő bronzból készült. A VII. t. 2. sz., Muhi-Koesmadombról származó babos, tömör bronzkarperec típusát a III. század végétől kezdték gyakrabban használni. A II. századi leletek között sokszor fordul elő [40]. Üreges karperecet Radostyánból ismerünk (töredék, VIII. t. 8.). J. Filip szerint az üreges karperecek gyártása a III. és II. század fordulóján kezdődhetett. A. II. század közkedvelt tárgyai, de még az I. században is használatban voltak [41]. Az öntött, plasztikus díszítésű bronzkarperecek a II. században tűnnek fel [42], s megtalálhatók a II, század végének leletei között is [43]. A bodroghalmi lelet (XV. t. 2., XVII. t. 1.) analógiáját Nádudvar—Töröklaponyag 30. sírból ismerjük, ahol pasztaberakásos bronzfibulával, hólyagos lábperecekkel, vasláncocskával volt együtt [44]. A bodroghalmitól díszítésében kissé eltérő, de a karpereceknek ehhez a csoportjához tartozik a Miskolcon (V. t. 3., XVIII. t. 7.) és Hejőkeresztúron (XX. t. 4.) előkerült darab. E két utóbbi példány formájában és „S" motívumos plasztikus díszítésében lényegében megegyezik egymással. A miskolcihoz hasonló a nyugat-szlovákiai Komjaticé-ben is előfordult [45]. Kelta leletanyagunkban két üvegkarperectöredék van, mindkettő a bükkszentlászlói oppidumból származik (II. t. 13., 19.). Kék színűek. Az üvegkarperecek a késő La Téne új tárgyai közé tartoznak. A II. t. 19. sz. töredék egy hosszanti bordával díszített üvegszalag. Ilyen egyszerű, de barna példányt ismerünk pl. Estavayerből (Svájc) is [46]. A II. t. 13. sz. erősen tagolt díszü karpereccel színben is megegyező került elő Münsingenben [47], a Manching-i oppidumban (Bajorország) [48], de ugyanilyen volt a csehországi Libceves-en [49] és Mocovicén [50] is. Az üvegkarperecek gyártása a Rajna mentén, Franciaországban, Svájcban, Bajorországban terjedt el. Ezeket az ékszereket E. Havernick a La Téne C—D-be, de többségüket a La Téne D-be keltezi. Megállapítása szerint a La Téne C-be még kevesebb tehető [51]. J. Filip szerint az említett csehországi darabok a régebbi típust képviselik, amely a duxi fibulák fiatalabb változatainak környezetében jelent meg, és az I. század kezdetéig megmaradt [52]. Torques A Borsod megyei kelta leletek között mindössze egy torquest találunk. Ez a vas, gömbös végű nyakperec Sajószentpéteren került elő, egy gömbös lábú vasfibula és egy kis levél alakú lándzsahegy kíséretében (IX. t. 2—3., 6., XX. t. 1—3.). A torques a IV—

III. század fordulóján jelenik meg, s a II század vége felé kezd hiányozni a sírokból [53]. A sajószentpéteri nyakperec korát a fibula a II. századnál nem korábbra határozza meg. Ugyanilyen anyagú és hasonló formájú torquest nem ismerünk többet a közép-európai kelta emlékanyagban. Lábperecek Tiszalúcról származik két háromhólyagos lábperec (XI. t. 4—5.). A háromés négyhólyagosak a Kárpát-medencére jellemző kar- és lábperecformák. Csehmorva területen a csigadíszes karperecekkel párhuzamosan használják a II. szá-