A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

8 HUSZTY SÁNDOR készítene a tanulmányok mellé [6]. Hogyan érett azután a terv Természetrajzi Füzetekké, a következők talán szolgálnak hozzá néhány kevésbé ismert adattal. Nemsokáig tétovázott hát, hanem tüstént elkezdte az agitációt. Midőn meginstálta, még koránlotta Szily Kálmán [7] a társulat megalakítására vonatkozó javaslatát, de egy folyóiratot az állat- és növénytan terjesztésére már most megvalósíthatónak vélt. Herman Ottó elkészítette a folyamodványt és Szily Kálmán benyújtotta az akadémiához. Az meghívta Janka Viktort [8], Kriesch Jánost [91 és Herman Ottót, hogy bővebben beszéljenek róla. Herman vitte a szót, megindokolta az indítványt és bemutatta a tervet is. Az akadémikusoknak tetszett a gondolat és a tervet elismerőleg mindnyájan jóváhagyták, kivéve Szabó József [101. Ö sem a folyóiratot sokallotta, csak a segélyezést nem pártolta. A maga házatájáról hozta a példát és hivatkozott a földtani társulatra, mely már önállóan élteti lapját. Herman Ottó dohogva rótta meg, mert feledte, hogy az a társulat olyan régen alakult, amikor még a közönség kínálkozott. Szabó József talán nem emlékezett abban a pillanatban, hogy eleinte társasága lapját is a nagy kotlós, a természettudományi társulat vette szárnya alá. Egyetlen, bármilyen komoly ellenvélemény még nem borította fel a tervet, csak a hozzávaló pénz megszerzése ígért nehéz küzdelmet. Az engedélyezésről és utalványozásról végül is Csengery Antalnak [111 kell dönteni és Herman Ottó még akkor kicsi ahhoz, hogy súlyos szót ejtsen nála. Hanem most már Szily Kálmán sem kíméli magát. Megígéri Herman Ottónak, hogy a legközelebbi vasárnapon magánemberként felkeresi Csengeryt és próbálja meggyőzni [121. Ki tudja már, hogy a halhatatlanok őszintén akarták-e, hogy létrejöjjön a folyóirat vagy sem. Lehet, hogy ők se bánták volna, de megindult az áskálódás és a Csengeryvel folytatott megbeszélés végül is eredménytelenül zárult. A kérést kereken megtagadni átallotta, már csak Szily miatt is. Annyit azért megígért, hogy az akadémia gyűlése elé viszi az ügyet. De pénz most semmiképpen sem lesz rá az esztendőben, mert a költségvetés lezárult és azon változtatni nem lehet. 1876 márciusában kerül elő a következő évi budget tárgyalása s addig a folyóirat ügye persze függőben marad. Ez bizony közel járt az elutasításhoz s Herman Ottó nem akarta hinni [131. Szerte panaszolta a sikertelenséget, többek között Horváth Gézának is, akit már megsértettek a múzeumi fondorlatok. Éppen a fővárosi ügyeskedések miatt kiábrándultan hagyta el az intézményt 1875-ben és fogadta el a járásorvosi állást Forrón, de sohasem hitte igazán, hogy útja nem kanyarodhat oda újra vissza. Most a folyóirat huzavonájában és Herman Ottó vereségében a maga igazolását látja és bántalmára gyógyirt keres. „A tervezett folyóirat tehát nyugszik márcziusig! Attól tartok, hogy az akadémiai lumenek addig fognak gyűlésezni-tanakodni, míg végre az egész, mint valami sivatagbeli folyó, szép csöndesen a fövenyben elvész. — Nem lesz csoda; hát nem kietlen sivataghoz hasonlítanak-e tudományos viszonyaink? Bármint álljon is a folyóirat ügye, én reám mindig biztosan számíthat s szerény tehetségeim rendelkezésére állanak" [14]. Nem riasztja Herman Ottót a visszatartó kishitűség. Bizonytalan ígéretek között cirkál, türelmetlen is, mert nem találkozott végleges elutasítással, tehát