A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)
K. VÉGH Katalin: Kelta leletek a miskolci múzeumban
82 K. VÉGH KATALIN tyáni edény félholdas díszítésű. Ez a díszítési mód is a La Téne C—D anyagban jelentkezik. Hasonló díszítése van a mezőkövesdi, győri, szentandrási bögrének [83]. A radostyáni bögre tarajos füléhez hasonlít egy másik radostyáni kis bögre füle [84]. Ezek az edények a szkíta kerámia füles bögréivel mutatnak rokonságot. Külön említjük meg a XXV. t. 5. sz. ismeretlen lelőhelyű edénykét, amely szokatlanabb forma a kelta emlékanyagban. Bepecsételt, ún. „futó kutya" díszítése ismert kelta díszítő motívum [85]. g) Kézzel formált csuprok Radostyánból származik a XVIII. t. 5. és a XXIII. t. 1—2. sz. bütykös, durva fazék és a XVIII. t. 4. sz. töredék. Ezek a szkíta kerámiából kerültek a kelta anyagba. Hunyady I, a La Téne C végére helyezi őket [86]. Pecsételt díszítés Az ismertetett kerámiaanyagban kevés pecsételt díszítést találunk. A XIX. t. 1. sz. edényen és a VI. t. 9. sz. töredéken koncentrikus kördíszítések láthatók. A XIX. t. 1. sz. bögre fülén ezenkívül még két, négy cikkelyre osztott részében kis körös díszű pecsételt kör is van. A radostyáni XXII. t. 3. sz. bögre hasélén körben egymáshoz kapcsolódó kis félkör alakú benyomások vannak. A XXV. t. 5. sz. töredékes, füles edénykén „futó kutya" díszítés látható. A pecsételt díszítés hosszú életű volt a kelta kerámiában. A korai kelta anyagban jelentkezik már, és a legtöbb motívum az I. századig tovább él [87]. A koncentrikus körökből álló díszítés gyakrabban a III. századtól jelentkezik a szlovákiai leletek között [88]. III. Összefoglalásként a fent tárgyalt emlékanyag alapján az alábbiakban meghatározzuk a fontosabb leletegyüttesek és lelőhelyek korát. Az Ároktő és Tiszadorogma között előkerült leletek feltehetően ugyanarról a helyről származnak. Korukat a lándzsák (I. t. 1., 3.) az i. e. I. századra, legfeljebb a II. század végére határozzák meg. A Bodroghalomról származó tárgyak, közülük elsősorban a fibula (XV. t. 4.), de a poncolt vasláncok (XIV. t. 3., 6.) és a pajzsfogók (XV. t. 1., 3.) is, a II— I. század fordulójára helyezik a temető korát. A bükkszentlászlói Nagysáncról a múzeumba került és ismertetett leletek a földvár korát az i. e. II. század végétől az I. század közepéig határozzák meg. A Hunyady I. által közölt, azóta elveszett, hosszú testű vasfibula típus a II. század végétől az I. századig volt használatban. A kis amulett illir hatás. Amuletteket ugyancsak a La Téne D-ből ismerünk [89]. A földvár és a tárgyak idejét az ott előkerült gazdag kelta pénzlelet alapján is megállapíthatjuk. A pénzek i. e. 110—50-ig keltezhetők [90]. Hejőkeresztúrról az északi homokbányában talált urna és karperec képez leletegyüttest, amelyet a karperec (XX. t. 4.) a II. századnál nem keltez korábbra. A mezőkövesdi sír is a II. századra helyezhető, mivel a benne levő edények leginkább akkor voltak elterjedve.
