A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: In memoriam Kóris Kálmán

• . • • BODGÁL FERENC kezdi meg apja anyagi támogatásával a tudományos gyűjtőmunkát is. 1904— 1905-ben összesen 14 hónapot tölt Tardon, Szentistvánon és Mezőkövesden, rajzol, jegyzetel, fényképez. A múzeum hatalmas í'aládás lemezes gépét cipeli magával, az építkezésről, gazdálkodásról, népviseletről mintegy 3000 fényképfelvételt készít. Gyűjtésének eredményét átadja a múzeumnak, s az általa gyűjtött tárgyak vetik meg az alapját a néprajzi gyűjteménynek. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt jó ideig nem tud elhelyezkedni, s 1906-ig a Néprajzi Múzeum önkéntes — fizetés nélküli — gyakornoka. Győrffy István, Seemayer és mások segítenek munkájában, látják el hasznos tanácsokkal. A matyó falvakon kívül ekkor a szomszédos bükkaljai községek, Cserépfalu, Cserépváralja, Mezőkövesd, Szomolya és még néhány környező község néprajzi anyagát gyűjti össze a Néprajzi Múzeum és a Borsod—Miskolci Múzeum számára. 1905-ben jelenik meg a Matyóföldi tüzelők és szénatartók (NÉ VI. (1905) 249—263.), 1907-ben a Matyó kendermegmunkáló szerszámok (NÉ VIII. (1907) 1—34.) című dolgozata. A nyári szünidőt használja legtöbbször gyűjtőmunkára, s az általa gyűjtött tárgyakról igen alapos leírókartonokat is készít, melyet legtöbbször rajzokkal is illusztrál. Kutatásait a palóc területre is ki akarta terjeszteni — sőt egy megyei néprajzi monográfia terve is foglalkoztatta — ezt azonban a megye és a város vezetőinek a személye és a néprajz iránti közömbössége miatt, megvalósítani nem tudta. Miskolcon szeretett volna tanárként elhelyezkedni, hogy kutatásait folytathassa, de ebben féltékenységből megakadályozták. 1906-ban egyik jóbarátja közbenjárására a fővárosba kerül, polgári iskolai tanári állást kap a Wesselényi utcai iskolában. A néprajzi gyűjtést szabad idejében tovább folytatja, de a politikai munkát sem hagyja abba; állandó előadója a munkásszemináriumoknak, a szakoktatásnak és a VII. kerületi munkás-gimnáziumoknak. 1908-ban jelenik meg Adatok a magyar parasztság etnográfiájához című cikke (Szocializmus III. (1908) 282—287.). Ebben a művében a korabeli parasztság szociális szintjét vizsgálja, s jócskán hoz adatokat a matyó summások között szerzett ismereteiből. 1910-ben a matyók építkezéséről írt cikket (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 35. vándorgyűlésének történeti vázlatai és munkálatai 1912. 203.), később pedig a Huszadik Században jelenik meg az alföldi parasztság építkezésének szociológiai jelentősége című dolgozata (H. Sz. Próbakötet, é. n. 534—554.). Ugyanebben a számban A filológiai néprajz címen beszámol a Néprajzi Társaság és a szaktudomány akkori állapotáról (788—790}. Gyűjtő- és feldolgozó munkája mellett tevékenyen részt vesz a Társadalomtudományi Társaság munkájában, s előadást tart Mezőkövesd agrárhelyzetéről. Az első világháború alatt egyre erősebb lesz a kapcsolata a munkásmozgalom akkori vezetőivel. 1918-ban a megalakult nemzeti tanács tagja, s annak pixjpagandaosztályán a falusi ügyeket intézi. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Néprajzi Múzeum igazgatójává nevezik ki. Kőris Kálmán és helyettesei Róheim és Seemayer megszervezik a múzeum anyagának védelmét, látogatásokat szerveznek a dolgozók részére. Kóris Kálmán Miskolcon a Iparkamara (direktórium) helyiségében két alkalommal tart előadást A társadalomtudomány gyakorlati jelentősége a tömegnevelésben címmel, s a Huszadik Században