A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)
BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez
OPPONENSI VÉLEMÉNY 499 akkor is, ha őseink a peremterületekkel érintkeztek. Ez az érintkezés ismertette meg a talpas, köldökös, kettősszarvú ekéket. A keleti szlávok igen korán kialakult ekéivel, talyigás formáival, Etelközben a 9. században ismerkedhetett meg a magyarság. Ezt az eketípust a honfoglaló magyarok magukkal hozhatták. Ismerték hát a földművelést, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy egyes csoportok, új hazájukban is, nomád állattartást folytattak. A 11. századtól egyre szaporodó, ekére vonatkozó megjegyzések, törvények és adománylevelek kétségtelenné teszik az általános továbbfejlődést. Kevés a bizonyos lelet az Árpád-korból, de az írásban maradt adatokkal aligha hagyhat kétséget az egyre gyakoribb használatról. Sajnos, eke ábrázolások nálunk hiányoznak, de a külföldi hasonló korú anyag, az ekék rekonstrukciójához éppen olyan jó szolgálatot tesz, mint középkori címereink, pecsé'tnyomóink és a XVIII. századig egyre örvendetesebben szaporodó vasleleteink. * Mindaz, amit elmondtam — még az is, amiben nem értettem egyet Balassa Ivánnal — semmiben sem érinti a disszertáció értéket. Elmondtam, mert úgy gondolom, talán ki is egészítheti az értékes munkát, amely mindazoknak a követelményeknek megfelel, amit a minősítési szabályzat előír. Ezzel a munkával nemcsak a néprajz, a régészet, de a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet is gazdagabb lett. És mindez egyetlen monográfia keretében, amely a tárgyalt koroknak helyesen megválasztott, változó komplex, módszerével a további kutatásoknak is irányt mutat. A soknak valóban nem mondható tárgyi hagyatékból olyan képét rajzolta meg a fejlődésnek, amelynek fő irányvonalán még akkor sem változtatnak, a remélhetően gyorsan szaporodó leletek, ha a részleteket módosíthatják is. A tárgykör kutatástörténetében, a különféle forrásanyagot és irodalmat is felölelve, felfelé vezető lépcsőfokot jelent a munka, ami értékét már magában is meghatározza. Ezért a disszertáció elfogadását — ha csak a régészeti résszel foglalkoztam is behatóbban, de a továbbiak helyesen alkalmazott módszerét is jellemeztem — a legmelegebben ajánlom. (Elhangzott 1966. június 28-án, a TMB vitaülésén.) Banner János