A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

ADATOK A FELSÖ-MAGYARORSZAGI BETYÁRVILAG KIALAKULÁSAHOZ JEGYZETEK [1] Dömötör Sándor: A vasi betyárvilág kezdeteiből. VASI SZEMLE, XVIII (1964), 169. p. [2] Vö. Gaal József: Haramiacsók. RAJZOLATAK 1835; — Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után. SZÁNTÓ KOVÁCS MÚZEUM ÉVKÖNYVE, Orosháza, 1959. 41—42. p.; Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen 1956. 7—16. p.; Zákonyi Ferenc, szerk.: A gyöngyösi csárda. Veszprém 1962; Bálint Sándor: Történetek a szegedi betyárvilágból. Szeged 1961; Dömötör Sándor: i. m. 179. p. [3] H. L. (Hőké Lajos): A betyár. FŐVÁROSI LAPOK, 1870. július 23. [4] Szántó Imre: Zöld Marci. Betyárvilág Heves és Külső Szolnok megyében a XIX. század első évtizedeiben. EGRI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA ÉVKÖNYVE, II. (1956), 477—478. p. [5J. Csurgay Árpád: Sajószentpéter város története. Miskolc 1891. 63. p. Baranyay Károly: Sajószentpéter régi jogélete. Miskolc 1936. 25. p. [6] Dömötör Sándor: i. m. 173—175. p.; Szántó Imre: i. m. 483. p.; Szinkovich Márta: Sorozás a feudáliskori Baranyában. MŰVELŐDÉSI TÁJÉKOZTATÓ (Pécs) 1963. dec. 114—118. p. [7] Szántó Imre: i. m. 482. p. [8] Magyarság néprajza III., 129. p. [9] Bottyán János: Hegyközi tájak, falvak, emberek. REFORMÁTUSOK LAPJA 1962. aug. 5. — VI. évf. 32. sz.; — Kaposi Edit és Maácz László: Magyar népi táncok, táncos népszokások. Bp. 1958. 35—53. p.; — Műveltség és Hagyomán.y (szerk. Gunda Béla) IV., 70. p. [10] Pór Anna: Az első betyárszínjáték. PETŐFI IRODALMI MÜZEUM ÉVKÖNYVE. Bp. 1962. (szerk. Baróti Dezső) 163. p. {11] Dömötör Sándor: A betyárromantika. ETHNOGRAPHIA, 1930. évf. Kny. 11. p. [12] Ezeknek az adatoknak bibliográfiai leírása ismertetésük során később kerül sorra. [13] H. L.: A betyár. FŐVÁROSI LAPOK, VII. évf. 159. sz. 686—687. p. [14] Magyarság néprajza, III., 129. p. [15] VASI SZEMLE, XVIII. 191—192. p. [16] Sziklay—Borovszky: Abaúj-Törna vármegye és Kassa. Bp. 1896. (Magyarország Vármegyéi és Városai I. k.) 282. p. A megye lakosságának ismertetését helyszíni megfigyelések alapján Sziklay János írta; szakmailag ellenőrizte Katona Lajos és Benedek Elek. A községek ismertetését Vendé Aladár írta; uo. 552. p. [17] Sziklay—Borovszky: i. m. 395. p. [18] így pl. Mauks Ernő: A rettegett Angyal Bandi legendája. ABAÜJI KALENDÁRIUM 1948-ra. Szikszó, 1947. 83—84. p. (A közölt balladaváltozatot azonban nem innen, hanem Vermes Ernő és Földes Lajos: Abaúj vármegye és társadalma 1931-ben c. Gyomán kiadott monográfiájából veszi.) [19] Schram Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából. NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK, 1959. IV. évf. 4. sz. 141—142. p. [20] Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája. (1565—1840) Bp. 1963. 308. p. [21] Szinnyey: Magyar írók. XIV., 365—367. p. [22] Tóth Endre: Angyal Bandi. Költői beszély hat énekben. Pest, 1856. 88. p. [23] Angyal Bandi soha nem találkozhatott sem Palatinszkival, sem Becskerekivei, mert ezek a nevek is tk. álnevek voltak. Viselőjük 25 éves korában 1816-ban került kézre Fegyverneken. Szántó Imre: i. m. 485—489. p. Vö. Országos Levéltár: Curiai Levéltár Extr. proc. crim. 3920/1811. sz. az Indexben „Palatinszky Michael Crimins Furti reus ex Dominio Csongradiensi app. 24. Jan. 1811." (Az ügyirat nincs meg; még eredeti helyén kiselejteztetett.) [24] Solymossy Sándor valószínűleg emlékezetből ír ezekről Angyal Bandiról írott összefoglalásában. (Magyarság Néprajza III., 129. p.) A betyárromanWta c. tanulmányunk írása idején Tóth Endre művével és az általa alkotott motívumokkal még nem foglalkoztunk. Vö. Magyarság Néprajza III., 147. p.) [25] Zákonyi: i. m. 35—36. p.