A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

424 DÖMÖTÖR SÁNDOR tualis Tiszt Urk a kérésére. Mejjeket kegyesen gondolóra vétetni, és egy méltatlan Nemes Vérit tsak azért hogy hajdan hamis volt, több szenyvedésekre való ki tételtül meg menteni alázatosan kéri a Ttes Ns Törvény Széknek Szerentsétlen alázatos Szolgája Onody András mk (oldalt:) Ns Gömör Vgye Sententiájáv vádoltatom, de mit tudja azon Ns Vgye hogy Abauj Vgyének én adtam fel a Gömöri Tolvajokat. II. [20x24 cm nagyságú, két rétbe hajtott, közönséges papírra tintával írott levél. A külső oldalra írt címzés teljesen elmosódott a tinta kifakulása miatt, de még kivehető: A F. Vadászi Bíró küldje siettséggel FőSzBíró Ürhoz Vajdára Ex Offo A három oldalas szöveg is erősen fakult, de még olvasható.] Az eredeti MÁL: Per 161—162. p. Nagy Érdemű Drága Ur Bátyám! Keservesen esett értésemre ez előtt mintegy két Esztendőkkel az Uram Bátyám felőlem lett gyanakodása, s az ólta kérvén Istenemet, meg is engedte, hogy világosságra hozzam ártatlanságomat, s meg bizonyíttsam azt, hogy nem Én, hanem Mások azok, akik gonosz Lelkektül viseltetvén, kívánnak Fele Baráttyokkal roszul tselekedni. Történt az elmúlt Vasárnap egy Csereháti Legénynek hozzám való el jövetele, ki is gondolván azt, hogy Én most is az ő gonosz Cselekedeteinek társa vagyok, a mint hogy hozott magával két Lovakat, Lakását mondotta Gömör Vármegyében nevét Németi Mihálynak. Szándéka volt a Szikszai Vásár; Látom, hogy az Ember gyakran tétováz szavával, be viszem Házamba, jól tartom bor közzé veszem, s a bor közt ki nyilatkoztattja, adnám magam társul rossz cselekedetének, hogy a Csereháton lakik az Igaz tette más, ezen két Lovakat lopta, és nekem adja másért. Én is el gondoltam azt, hogy ha Szikszóra be viendi, Igaz Gazdája többé soha sem láttya, nékem is meg bizonyíttatni, vagy Világosságra hozni rossz Cselekedetét bajosabb leszsz, Azért is adtam néki egy pej Lovamat olly meg egyezés mellett, hogy az én Lovam fékét Senkinek sem adja, és ha reá Un, nékem vissza hozza, a mellyet el is vitt; azonban Pajtásait is nekem meg nevezte, úgy az nályuk levő Ismerőseit, a Tiszán túl lakó Jó Akaróit. Ezket Pugillarisomba fel is Jegyeztem, és minden órán Vajdára felmenetelemmel, Szép Rendel azon Uri Emberekk Neveit elől is adom; addig pedig, és azon túl is ezen dolgot méltóztasson Magába tartani, mert Nagy Veszedelem követhet Engem, mivel a Pusztán Lakom; Ezen két Lovakat pedig jelentem hogy itt vágynak, mind a kettő Barna, edjik Herélt, másik Kantza Ismét az Istenre kérem, senkinek sem szójjon Ur Bátyám, mert ha meg tudják, azon Uri Emberek, többet nem tanulhatok ki töllök, kik legyenek Pajtássaik, félvén tőllem, hogy világosságra hozom gonoszságokat. Most ismét el fog veszni két Ló azon Földrül, és viszik Tartzalra. ismét más 4, mely jön Miskóltzra, ha el sül a feltett tzélja azon betsületes Embernek. Mellyet az midőn alázatosan jelentenék tapasztalt Uri Favorik rekesztett mar a Dusnokon 3a Apr 1793 Fent Tisztelt Ur Bátyámk Alázatos Atyafi Szolgája Ónodi András mk III. [20x24,5 cm nagyságú, két rétbe hajtott közönséges papírra tintával írt levél. A külső oldalra írt címzés jól olvasható, a belső két oldalra írt levél szintén. A harmadik oldal teljesen üres. A levél lezárására használt piros címeres pecsét kissé sérült. A címzés a következő: Perillustri, ac Generoso Dominó Andreas Onody FVadász. A levél szövege a következő:]