A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

418 DÖMÖTÖR SÁNDOR rajong az osztályával szembeforduló, parasztruhát viselő, csikósokkal és gulyásokkal paroláló, egyszerű kedvese mellett hűen kitartó, nagyszerű testi tulajdonságokkal rendelkező betyárért, nem látja haramiának, mert létezése csupán a feudális társadalmi rend igazságtalanságait egyenlíti ki. Figyelmezteti kedvencét, hogy bármilyen kiváló ember, tetteinek bukás lesz a vége. Még nem világos a társadalmi harc eredményessége, még nem fűti a népet a győzelem tudata és ez c:d lehetőséget arra, hogy ezt a lázongó indulatot, az uralkodó osztály liberális demokratizmussá sekélyesítse, hősködéssé züllessze, melynek eredménye a betyár figurájának szirupos népszínmű-típussá válása, mint pl. Jókai Angyal Bandija, j 857-ben. A szóhagyományokra ezek az irodalmi sémák is hatottak és könnyen kielemezhetek belőlük a „valódi" népköltészeti motívumok, az emlékezet társadalmi pillérei, amelyek a mítoszokig is elvezetnek [149]. Ezek a népi motívumok azonban nem csupán a felsőmagyarországi betyárv.'iág jellemzői, hanem az egész magyarságra érvényes etnikai spécii'ikumok. Exek a magyar sajátosságok is csupán színezői és színei annak a magatartásnak, amely a társadalomban élő ember életmódját meghatározza. A betyár a társadalom haladásáért minden áldozatot vállaló ember egyik típusa. Ez az embertípus azonban csak szimbólum, amely a történelem folyamán nem valósulhatott meg soha. A rablás csupán az osztálytársadalmak sajátos ellentmondásai között lehet előbbrevivő, forradalmi hatóerő —, az emberiség, a társadalom fejlődésének motorja nem lehet, mert az igazi rablónak elembertelenedése miatt minden körülmények között el kell buknia. A humanista rabló, az emberséges haramia fogalma az álhumanizmus, a polgári gondolkodás terméke. Művészi ábrázolása, e valószínűtlenség valószerűsége olgyönyörködtethet, lelkesíthet, de nem arra, amit a rablás ténye fejez ki: az erőszakos elsajátításra, hanem az elsajátító osztályok elleni harcra. A rablás elleni harc lehet csupán olyan embertelen, mely a rablást fegyverként alkalmazza a rothadt társadalom ellen —, mint az osztálytársadalmak története folyamán az uralkodó osztályok állandóan alkalmazták a dolgozó nép ellen. Nálunk ma már ez nem lehetséges. Tudományos ismeretek birtokában nem Angyal Bandi nyomán verünk forradalmi patkót a néphagyományból költött szóra, mint Gellért Sándor, debreceni-erdélyi költőnk. Még a felszabadulás előtt így modernizálta Angyal Bandi méltán híres nótáját: Angyal Bandi nyomán Ismer engem ország-világ határa: én léptem az Angyal Bandi nyomába. Megtanultam betyár lenni: a szóra patkót verni, éleset, mint a lóra s még megérem, hatvanhárom vármegye pandurol meg. hogy a vasat rámtegye. Mikola, 1941.