A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

404 DÖMÖTÖR SÁNDOR százalékaránya, a mezőgazdasági művelés alatt álló területhez viszonyítva, ma is 15—20% fölött van, a mi viszonyaink között igen magas [84]. Az erdős részeken" a makkoltató sertéstenyésztés, a mocsaras-lápos területeken a szarvasmarhatenyésztés virágzott, a füves legelőterületeken a lótenyésztés is honos volt. Mégip a Cserehát legfontosabb állata volt a birka, ma már elképzelni sem tudjuk hajdani jelentőségét. A rideg legények és a szilaj pásztorok életmódja a természet mostohaságával való küzdélem következtében sokáig őrizte meg a társadalommal szemben is a keménységet. Az állathajtók és a katonahajdúk között nemcsak a kemény élet tekintetében alakult ki jelentős hasonlóság, hanem hivatás tekintetében is megvolt a rokonság. Szarvasmarha kivitelünk igen nagy volt és a marhahajcsár munkája közel állt a katonáéhoz, nemcsak gondozta az állatokat, hanem az erőszakos eltulajdonítás ellen is védenie kellett őket [85]. 1802. június 1-én Sohajda János, Polgárra való 39 esztendős juhász vallatása során elmondta, hogy Ónody Andrást jól ismeri, mert „Önody Uramnak a Polgári Gulyán Marhátskái voltak, ahova én hozzám, mind akkori Gulyáshoz el járogatott... Ezelőtt 4 esztendővel Rimaszombatbul hazafelé jővén, Önody András Urammal egy faluban bizonyos Vay Grófnál Ükröt nézni meg állottunk ... onnan Ónody Urammal Serke felé mentünk .. . Önody Uram Serke alatt esketett meg bennünket, um. Sipulát, Ketskemétit, Zsoldost, Galambosit, Csiszárt és engem aziránt, hogy a Ruthényi Mihály házát felrabollyuk ... Én alattam Önody Uram lova volt, egy szürke, mellyet még a Kopasz Földön adott alám... Én nálam egy pár Pisztoly volt, az Ónodyé ..." [86] Nemcsak Sohajda és más főtől vaj ok vallomása mutatja, hogy Önody fiatalkori kapcsolatait a polgári betyárokkal nem szűntette meg, hanem a Lezsák ügyében folytatott vallatás is. 1796. szeptember 2-án Bódván tartott vallatás alkalmával aziránt érdeklődtek a tanúktól, hogy Ónody András a juhokkal miért küldte Lezsákot titokban Polgárra. Hogyan akarta őt Polgáron „emberré tenni", ha tudta, hogy közönséges tolvaj, pincerabló, zárfelnyitó [87]. Lezsák János is Ónody ellen vallott. A 24 esztendős juhász elmondta, hogy állása nincs, „most tsak bujdosóban vagyok imitt-amott". Ennek oka pedig Ónody András ellene való áskálódása. így mondja el a történteket: „Demeter napjától fogva Ónody András Ür szolgalatjában lévén mint Batso, minthogy a Juhász társammal együtt egy hétre 6 kis kenyereket adott Ónody András Űr kettőnknek, azzal bé nem érvén, amidőn Nyíribe ment volna... felnyitottuk a kamorát, abbul két darab szalonnát és egy kenyeret hoztunk ki... Én nem loptam ennél többet sem a Kopaszföldön, sem másutt. Azért szöktem el, hogy Ónody András Úr maga ijesztette el, hogy katonának ad engem a SzBíró ezen tselekedetemért... Oly levelet írt nekem (— mondotta Ónody Uram —), hogy ha téged Katonának adhat, oly levelet fog írni a Regmenthez, hogy még Vénségedben sem botsátanak haza ..." (Kérdés Lezsákhoz:) „Az időtül fogva, miólta bujdosóban vagy, hol és kiknél tsavarogtál, beszéld elő? és minemű fegyver volt nálad az alatt? (Lezsák válasza:) „Két éjszaka háltam a kopaszföldi tserjén, egy éjszaka a múcsonyi erdőn, onnan negyednapra elmentem éjczaka Bötsre a Gróf Aspermonth Batsojához, ott kevés ideig mulattam. Lucznál átal mentem a Tiszán, Nánásig és Böszörményig voltam . .." el;c[88]. Az úriszék tagjai nagyon jól tudták, hogy itt laktak Ónody orgazdái; Lezsák a juhokkal tehát küldetését teljesítette. 1798. október 12-én Tornai István