A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

402 DÖMÖTÖR SÁNDOR Erre a rosszallásra különben az alispánhoz 1803. Mindszent Hava 15-én írott levele is okot adott, amelynek lázongó tónusával, vádaskodó hangjával a megyei Karok és Rendek nem voltak megelégedve. Önody András a megyei közigazga­tást bíráló észrevételeit három pontba foglalta: „1. Ezeket az eröss Uralkodó (kiknek Tiranusságaikat sokan érezzük, kik előtt a szegény nemes Ember patro­ciniumot nem talál) elől üllőket méltóztasson megrostálni. 2. Mentsen meg Ex­cellenciád még nem egészen érett Törvénytelen cselekedetű Iffiu Bírák és Es­küdt Tiszt Uraktul. 3. Szabadítson meg Excellentiád a minden Possessoriumon kívül levő Tiszt Viselőkttül, akik tsak abban fundállyák minden boldogságukat, hogy a szegény Nemes Embert a Tettes Várgye előtt árullyák s üldözzék, a sze­gény Contribuens Embert rongállyák, vélek magoknak használhassanak, a mi pjudiciumunkkal, és a szegénység karjaikkal" [66]. Ha nem tudnánk, ki írta, forradalmi tettnek minősítenénk. A bizottság is megállapítja, hogy Ónody András „hellytelen folyamodásaival, mások hellytelen vádolásaival tsupán tsak oda czéloz, hogy a bűnt bosszuló Igaz­ság ki jádzásával érdemlett büntetésének ki állását ha ki nem jádzhattya is, avagy tsak tovább halaszthassa". Ezt a véleményt a bizottság elnöke, Ragályi István Borsod megyei alispán írta alá, akinek Dusnokon Ónody András majorja mellett szintén volt majorja, tehát a helyszín nem ismerésével nem vádol­ható [67]. Az Ónody család ekkoriban nemcsak igen régi, hanem szétágazó és előkelő rokoni kapcsolatokkal rendelkező birtokos nemes család volt [68]. Ónodi Jakab 1270-ben kapta meg a Sajó és a Hernád összefolyásánál levő rév jövedelmeinek felét, fia 1332-ben királyi ember volt [69]. Idők folyamán nemcsak Abaúj és Bor­sod megyében, hanem Pest, Heves és Szabolcs megyében is voltak a családnak birtokai. Központi birtokuk Sajószentpéter, Múcsony és Dusnok községekben alakult ki. Múcsony a XVIII. században Rákóczi-birtok lett, s egy részét Ónody Gáspár vette zálogba [70]. A szatmári béke után az Ónodyak a Rákóczi birtokok új tulajdonosaival, a Károlyi grófokkal létesítettek közeli gazdasági kapcsolato­kat [71]. Valószínű, hogy idősebb Ónody András (felesége Olchváry Krisztina) a Károlyi család gazdatisztje (jószágigazgatója) volt [72]. Hét gyermeke is volt: András, Sámuel, Judit (férje Kriston László), Kriszti­na (férje Horváth János), Johanna (férje Vendéghy Sámuel), György és István. Közelebbi adatokkal a család életéről nem rendelkezünk [73]. A periratokból tudjuk, hogy férje korai halála miatt az özvegy nagy nehézségek közepette ne­velte a sok gyereket, de befolyásos rokonsága sok mindenben segítette őt. A periratokból tudjuk azt is, hogy Ónody András öccsei vei jó kapcsolatot tartott, ezek sok mindenben kezére jártak [74]. Ifjú Ónody András törvényes leányát, Ónody Krisztinát Básti László vette feleségül, az anyai jusst apjától csak peres­kedés árán kapta meg [75]. Ónodi András mentségeiben állandóan arra hivatkozik, hogy fiatalkori bot­lása miatt az egész Csereháton hivatásos lótolvajnak tartják — alaptalanul. Ez a fiatalkori botlás azonban nem olyan kis vétek lehetett, amilyennek ő maga igyek­szik feltüntetni. Szerintünk inkább ez a tette keltett országszerte feltűnést, nem a borsodi huzavona. Korábbi perének anyagát nem ismerjük, csupán utalásokat találtunk, amelyekből megállapítható, hogy a kiváltságos hajdúvárosi kerületben levő Polgár városában lakó Kis Tóth András és Kolosváry Sámuel kártalánitá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom