A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

ADATOK A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BETYÁRVILÁG KIALAKULÁSÁHOZ ^QJ milag, hanem sorozatosan összejátszott. Fügéi János 1798. szeptember 13-án Kassán az úriszék előtt bevallotta, hogy mind a vajdai plébános, mind Szentimrey Zsigmond lovait Önody András házánál két böszörményi embernek adták el, akik tudták, hogy lopott lovakat vesznek. (Az egyik orgazda neve Tóth Mihály volt.) Fügéi azt is megvallotta Szentimrey Gábor szolgabírónak, Ónody András nagybátyjának, hogy a szikszai vásárban maga Önody András mondta neki, hogy nagyon keresik a tolvajokat és Szentimrey Zsigmond lovára rá is akadtak. Figyelmeztette őt, hogy ha kézre kerülne, ,,akkor se valljon rá, ha sütögetik". Fügéi azt is megvallotta Szentimrey Gábornak, hogy amikor még nem ismerte személyesen Önody Andrást, más emberektől hallotta, hogy nagyon érti a lótolvajlást. Amikor pedig megismerkedett vele, Ónody rögtön biztatta, hogy vigyen néki jó lovakat, mert „néki hordanak eleget cserébe az Alföldről". ... Arra tanított, hogy ha lovat viszek, be se vigyem az udvarába, hanem csak eresszem a háza körül levő gazba [56]. Mindezen tények ellenére Szentimrey Zsigmond 1799. június 12-én azt tanúsítja, hogy Torday, Figei és a többiek azért vallanak Ónody András ellen, hogy „magukon könnyítsenek, jövendőben pedig más Gonosztévőknek példa és út nyittassék a Tolvajt ki vallók el rettentésekre" [57]. Ónody András azt is panaszolja, hogy Borsod megye javait bírói zár alá vette. A szendrei járás szolgabírája egyszerűen kijelenti, hogy ez nem igaz. Ónody András a kijelentés időpontjában is Dusnokon tartózkodik annak ellenére, hogy ezt mind reá, mind a közösségre veszedelmesnek tartják. Dusnokon az uraságok 10 majorján kívül 14 zsellér lakik. Az ott lakóknak van ugyan bírájuk, de csupán az adó behajtása végett, hites társai nincsenek. Ónody András itt azzal cimborál, akivel akar és nem lehet meggátolni bűnös életmódját [58], Pesty kéziratos Helységnévtárában Ónodi András kedvenc tartózkodási helyéről a következőket olvashatjuk: „Duzsnok (később Kopaszföld) nevét nem máshonnan, mint ezen szláv szótól zdusitisja „megizzadni" vette. Ami több valószínűnél is, mert csakugyan míg a fuvaros Múcsony felé (terhes, mocsáros) helyeken keresztülgázolt, addig becsületesen megizzadt, vagyis oroszul zdusilszja. E hely régiségére nézve már 1338dífc évben mint letelepedett hely fordul elő a történelemben. Vallására nézve kivévén az ottani birtokosokat, mint g. kath. és a szomszéd Múcsonnyal Atyafiság levő béresek és cselédek lakják. Egykoron Anygyal Bandi — igaz néven Ónody András — lakhelye volt" [59]. Csontos Mihály dusnoki bíró 1864-ben még őrizte a puszta egykori urának az emlékét, bár a törzslakosság bizonyosan jóval később telepedett ide [60]. Györffy György szerint Duzsnokot nevéből ítélve az Árpádkorban az egyháznak szolgáló dusnokok lakták [61], vagyis valamilyen szláv hatás alatt működő hivatásos temetkezési szolgálatokat ellátó jobbágyok [62]. 1283-ban királyi földként említik, s ez is valószínűsíti mesterségbéli specializálódásuk lehetőségét [63]. "•412-ben azonban már Borsod megye nemesei tiltakoznak Dusnok elzálogosítása ellen [64]. Az ősi falu a kuruc harcokban Múcsonnyal együtt teljesen elpusztult, s községgé — valószínűleg földrajzi adottságai miatt — többé nem fejlődött [35]. E nehezen megközelíthető helyen lakott Ónody András. Mivel a család birtokai közül szebb, jobb, előkelőbb lakhelyet is választhatott volna magának, életmódja előkelő rokonságában is azt a gyanút keltette, hogy nem az úri rend, hanem a felforgatásra törekvő rebellis népség kegyeit keresi, bár a közöttük való élésre, a velük való cimborálásra semmi oka sincsen. £G