A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI Tibor: Újabb bronzleletek Borsod megyéből

UJABB BRONZLELETEK BORSOD MEGYÉBŐL 39 volt (kézvédőspirálisok, kartekercsek, karperecek, tűk). Ezek hiányosak, össze vannak törve, nyilván beolvasztásra gyűjtötték őket össze. A pilinyi kultúra népe a Hallstatt A periódus legelejéig élt a Felvidéken. Területét ekkor a szlovákiai lausitzi és a Gáva kultúra népének támadása érte. Ezelől a lakosság elrejtette értékeit. Több mint 70, a pilinyi kultúra lakossága által elrejtett bronz kincsleletet ismerünk eddig a Felvidék területéről [60]. A tállyai lelet azonban nem sorolható a pilinyi kultúra emlékanyagába. Olyan tárgyakat is találunk benne, amelyek hiányoznak a pilinyi kultúra leleteiből (tokos balták: III. t. 1, 4; fűrészlemezek: VII. t. 1—8; fibulák: XII. t. 1—2, 4, 7; kések: VI. t. 4—6), megtalálható viszont a Hallstatt A periódusból származó raktárleletekben. A pilinyi kultúra készítményeinek nagyszámú előfordulása a tállyai leletben azt bizonyítja, hogy nem sok idő telhetett el a pilinyi bronzművesség megszűnése és a lelet földbe kerülésének időpontja között. Ennek a figyelembevételével a Hallstatt A periódus közepén rejthették el a tárgyakat. Üjbóli beolvasztásra gyűjtötték össze őket abban a korban, mikor már más formájú tárgyakat készített a pilinyi lakosságot követő új népcsoport, a Gáva kultúra fémművessége. Azt, hogy a tállyai bronzlelet a Gáva kultúra emlékanyagába tartozik, az említetteken kívül kétségtelenül bizonyítja annak az edénynek a formája, amelyben a tárgyak voltak. A pilinyi kultúra lelőhelyeiről még nem került elő ilyen, viszont hasonlót ismerünk a Gáva kultúra leleteiből. A mezőkövesdi raktárleletben levő különböző díszítésű tokos baltákat másmás korszakban készítették. A legrégebbi köztük az a törött darab, amelynek oldalán három háromszög alakú borda van (XV. t. 5). A legtöbb ilyen tokos balta a Kárpát-medence nyugati felében került elő [61]. Legkorábbi példányaik a Reinecke BD periódusba tartoznak. A következő időszakban, a Hallstatt A periódus első felében már az egész Kárpát-medencében használtak voltak [62]. Később, a Hallstatt A2 periódusban ennek a baltaformának az utódaként kezdték el készíteni az olyan tokos baltát, amelynek széles pereme alatt egyenes, majd háromszög alakú és függőleges bordák vannak (XV. t. 1—3). Legkorábbi példányaik a Dunántúlon kerültek a napvilágra [63], de még ebben a korszakban eljutottak a Dunától keletre fekvő területekre is [64], ahol a Hallstatt B periódus első felében igen gyakori eszköztípussá váltak [65]. A perem alatt kétoldalt félkör alakú bordákkal díszített és széles pengéjű tokos baltákat (XV. t. 6) a Kárpát-medence nyugati felének bronzművessége készítette először a Hallstatt A periódus közepén [66], s innen jutottak el még ebben az időszakban a Dunától keletre is [67]. A Hallstatt B korszakban az egész Középső-Duna-medencében általánosan használt eszköztípus lett [68]. A perem alatt vízszintesen bordázott tokos balták (XV. t. 4} hosszú időn át tartó használatát már a tállyai lelet tárgyalásakor említettük. A sarlók közt is megkülönböztethetünk idősebb és fiatalabb típusokat. A keskeny pengéjű sarlók, markolatukon két bordával (XVII. t. 2—3) a Hallstatt A

;

i periódusban fordulnak elő első ízben, majd a korszak második felében igen gyakori eszköztípussá válnak. Ritkán, de még a Hallstatt Bi periódusból származó raktárleletekben ás megtalálhatók [69]. Széles pengéjű sarlókat viszont csak a Hallstatt B periódusban készítettek (XVI. t. 1—2, XVII. t. 1) [70].