A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

392 DÖMÖTÖR SÁNDOR megye megsokalla; kézrekeritették és 1805-ben öt évre elítélték. Személyesen ment ekkor kegyelemért esedezni József nádorhoz, ki eleinte nem akarta maga elé bocsátani. Mégis azon figyelmeztetésre, hogy né'/né meg, mert oly szép embert aligha látott, maga elé engedte. Végignézett rajta és így szólt: — ,,Kár ily szép testbe az a rossz lélek!" — és fogságba kísértette. Angyal Bandi csak nagy lókötő volt, de nem rabló. A magyar úrirend sokkal gonoszabb példányokat is mutatott, akiket nem egy, hanem 39 bűnért ítéltek el négy évi rabságra, holott egy bűnük is ennyit érdemelt volna" [13]. Solymossy Sándor tévesen írja magvas összefoglalásában, hogy Angyal Bandinak „otthoni kisebb csínyjei miatt amiket felkapott és nagyított a hír, el kellett hagynia a Dunántúlt, s áttette szállását az Alföldre" [14]. Angyal Bandi működési területe Északkelet-Magyarország volt, a Dunántúlon talán sohasem járt. Solymossy Sándor gyermekkori emlékei alapján írt így Angyal Bandiról, adatközlői azonban bizonyára a Sobriról hallott emlékezéseket kapcsolták Angyal Bandihoz, olyanféle bizonytalan információ alapján, hogy az első híres futóbetyár volt [15]. Sziklay János 1896-ban történt kutatásai szerint a Komlós községgel szomszédos Nyiri község, amelynek 544 magyar lakosa van. „E falu birtokosai azelőtt a Hangácsy és az Ónody családok voltak, az utóbbiból származott Önody András, híres rabló, betyárnevén Angyal Bandi" [16]. Majd részletesebben is megemlékezik róla: „Angyal Bandi, a népszínműben is megörökített betyár az Onody-család sarja volt; Ónody Andrásnak hívták, Nyíriben született. Atyja a gróf Károlyiaknak volt gazdatisztje. Szülőháza már nem áll, helyébe a Károlyi grófok vadászlakot építettek. Volt Angyal Bandinak egy parasztleány kedvese, kitől fia született. A szülésnél a már akkor bujdosó Angyal Bandi segédkezett és a Mátyás királyról elnevezett Királykút mellett folyó patakban fürdette meg az újszülöttet. Ennek a fia, vagyis Angyal Bandi unokája ma is él, lehet kb. 60 éves" [17]. Ezeket az adatokat nagyon sokan felhasználták, mert a leghitelesebbeknek látszanak, konkrétumokhoz kapcsolódnak [18]. Szirmay Antal 1812-ben, 80 évvel előbb elég lényeges eltérésekkel számol be Angyal Bandi kilétéről. így ír: „Pesth Vármegyei Nemes ember és birtokos mivel nagyon kedvellette a lovakat, ott hagyván birtokát, azt az életnek módját választotta magának: hogy az Al-földi Csikósoknak társaságában éllyen, azok mivel lovakat loptak, ő-is a lovaknak lopására adta magát és azokat Pesth Vármegyei jószágában tartotta. Göncz városában a lopáson utol éretvén Kassai fogházba vitetett, ottan halálra, de a kegyelemnek uttyán rabságra ítéltetett, mellyben meg halálozott 1804. Észt. Igen szép termetű, ékes ábrázatú Magyar volt. A Kassai fogházban ez volt az éneke" [19]. Szirmay az Angyal Bandiról szóló nótát is közli velünk. Ez lenne a ballada egyik legkorábbi változata, ha a „Nám megmondani Angyal Bandi..." c. dal Wén József kezdi vásárhelyi kántor énekeskönyvében már nem szerepelne [20]. Ez az énekeskönyv u. i. 1809—1810 között keletkezett, tehát legalább két évvel idősebb, mint Szirmay Quodlibetje. A dal keletkezésének problémáival tanulmányunk befejező részében alaposabban is foglalkozunk. Ezekhez a hitelesnek látszó emlékezésekhez sorolhatunk követőikkel egyetemben két szépirodalmi feldolgozást is, amelyek szóbeli emlékezésekre épülő meseszövésükkel teljesen nem esnek át a fantasztikumok és rémtörténetek területére. Könnyen lehánthatjuk róluk a költői képzelet alkotta elemeket is és élőt-