A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

374 UJVARY ZOLTÁN 4. kép. Forráskút kővel bélelve, dorongfával lefedve. Mogyoróska be szántani." Az Aranyoska-kút ugyanis a szántóföldek lábánál, a völgyben van. Természetesen kérdéses, hogy a határrészeket nevezték-e el a kutakról, vagy fordítva. Ezek a forráskutak igen fontos szerepet töltenek be. Nem kell a faluból, távolabbról vizet cipelni a mezőre sem az állat, sem az ember számára. Ha a hegyre mennek dolgozni, az ehhez legközelebb fekvő forráskútból mentik meg edényeiket. Ezek a kis forráskutak annak ellenére, hogy könnyen betömődhetnek, éveken, évtizedeken át ugyanazon a helyen megmaradnak. Minden tavasszal valaki kapával kitisztítja, megmélyíti a határbeli forráskutakat. Horgaskút. A horgaskút a kutak egyik legegyszerűbb típusa. Pár méter mélységű. Vizet emelőszerkezet nélkül, bármilyen kampós bottal — horoggal — könnyen lehet belőle húzni, meríteni. Általában kis belméretűek. A kút nyilasa egyszerű, alacsony korláttal van körülvéve. A korlát rendszerint négy összeerősített dorongfa, arra szolgál csupán, hogy a vízhúzó bele ne csússzék a kútba (5. kép). Gyakori az olyan kút, melynek nyílását 3 vagy 4 egymásba kapcsolt járom/a fogja és amelyeket félméter vagy egyméter magasan deszkával vesznek körül (6—7. kép). Tetejét dorongfával vagy deszkával fedik le, egyreszén ajtót helyeznek el, amit vizhúzás után lehajtanak, hogy gyerek vagy állat bele ne essen. Ezeket a kutakat hívják fedett-, fedös-, vagy tetöskútnak is (8—9. kép). Korbáskút. A legáltalánosabb kúttípus a korbáskút (10—11. kép). Rendszerint domboldali udvarokon alkalmazzák, valamint olyan helyeken, ahol a víz már olyan mélyen van, hogy horoggal nem lehet elérni, kötéllel is körülményes és nehéz a vödör felhúzása. A kút korlátja és vízhúzó szerkezete a korbás kúton