A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)
BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban
Ogg BODGÁL FERENC [45] Gunda Béla: Népi mezőgazdálkodás a Boldva-völgyébea. NÉ XXIX. (1937), 51. [46] Petzval Ottó: Kézikönyv mezei gazdák, gépészek, mozdonyvezetők és fűtők számára. Pesten, 1869. 39 fametszettel. 170. old. Dietz Henrik: i. m. 199. [48] Magyar Statisztikai Évkönyv I. Bp. 1875. 124—126. [48/ia] U. o. 229—230. old. [49] Pest-Nógrád megyei Állami Levéltár: Váci kovácscéh iratai. [50] Hódy Árpád sajővámosi kovácsmester élettörténete, versei. HOM Ad.: 1710. Itsz. [51] „Uradalomba gépész kerestetik, ki a gazdasági gépek kezelésében és javításában jártas. Fizetés: készpénz 480 K. 60 hl. búza, 14 ű / 2 hl rozs, 6 hl árpa, 25 kősó, 2 h tengeri löld, 2 tehén és 2 sertés tartás, l / 2 n burgonya föld, tüzelés. Czím: Pta Kornádi uradalom, u. p. Sárospatak. Útiköltség megtérítve."' Gépész II. (1905.) május 1. [52] Hódy Árpád, HOM Ad.: 1719. Itsz. [53] Sinka Károly kovácsmester feljegyzése, levelezése, Gelej. HOM Ad.: 1376. Itsz. Egy századeleji gazdasági tanulmány a Hont megyei uradalmi iparosokról a következőket írja: „Minden nagyobb gazdaságban, mely belterjes gazdasági módszert követ és nyolcszáz holdnál nagyobb, ha legalább 500—600 magyar hold szántó van, egy gépész kovács és egy faragó (bognár, esztergályos) szükséges. A gépész-kovács ellátja a cséplőgépet, mely ilyen terjedelmű belterjes gazdaságban van, javítja, jó karban tartja az arató, vetőgépeket, az összes vasszerkezeteket, melyek a házilag készített szekerekre vagy más eszközökre szükségesek. Kovács mesterséghez is kell értenie, mert ő patkolja a gazdasági lovakat. A faragó (bognár, esztergályos), ki szekereket, kerítést és mindennemű famunkát készít, szintén szükséges tagja a gazdaságnak. Hihetetlenül sok apró, kézileg javítandó dolog fordul elő a gazdaságban, hihetetlen nagyra megy azon költség, mely ezek javítására kiadatik, ha házilag nem eszközöltetnek a szükséges javítások. Egy gazdaságban folyton van javításra szoruló szekér, járom, folyton készítendő új is és ezen munkát látja el a faragó. Most midőn a benzinmotorok használhatósága bebizonyosodott, rendkívül fontos egy gépész alkalmazása is, mert ezek jó karban tartása és kezelése, igaz ugyan, hogy a hirdetések szerint egy család által is elvégezhető, de a gyakorlatban nehéz olyan földműveléssel foglalkozó egyént találni, ki gépésznek kinevelhető volna. Nem is nélkülözi ma a gazdaság az ipari munkások ezen két ágát. A gépész-kovács és faragó szerződése egy évre szól és magában foglalja a teljesítendő munkák fölsorolását. Fizetésük: A gépész-kovácsé kb. 360 kor. kp. 8 hl búza, 9 hl rozs. A faragóé kb. 120 kor. kp. 9 hl rozs, 4 hl árpa ezen fizetés az egyes gazdaságokban kevéssé változik. A nagyobb mennyiségű épülettel rendelkező gazdaságok szerződtetnek egy kőmívest is, ki a szükséges javításokat eszközli." Budnay Lajos: Mezőgazdasági cselédek viszonya Hontvármegye északi részén. Bp. 1905. 22—23. A visontai, Gyönggyöstarjány-i és a Vámosgyörk-i gazdaság kereken háromezer holdból all 1901-ben. Itt alkalmaznak egy gépész-kovácsot 3 segédei és 1 kerékgyártót 1 segédei. Ezek: „Mind a három gazdaságban előforduló talaj művelési eszközök, gépek, szekerek, kocsik, lakatos- és asztalos-munkák elkészítését és javítását végzi." Épületek: Kovács- és kerékgyártó műhely (14 m. hosszú és 7 m széles) szén- és fa-kamrával. Gépész-kovács fizetése: készpénzben 500 korona, szegődményben búza, rozs, ái*pa, só, fa, kukoricaföld (2 hold) sertéslegelő és naponta két liter tej. Talajművelési eszközök: Eleinte a fagerendelü Vidacs-ekék voltak használatban, míg 1880-tól a Sack-féle vasgerendelyü (DM 10) ekék előhántóval lettek beszerezve, melyek az ugaroláshoz, míg a forgatás és tarlóbuktatáshoz a kettes, a vetésszántóhoz pedig a hármas Schlik-ekék alkalmaztatnak. Porhanyításhoz háromtagú Howart-féle vasboronák, vagy exstirpátorok, néha szöges henger, vetésre Kühne 17 soros vetőgépek vannak. Borhy Géza: Egy magyarországi közbirt. leírása. Bp. 1901.
