A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban

354 BODGÁL FERENC Finke (Borsod m.) Miklós gazdaság 1873-ban ,,Gubicz féle 2ik számú, Xiorszky íéle mélyítő, töltögető, kapáló, víz barázdáló ekét, egy 4 lóerejü gőzcséplőt, Hornsby íéle arató szénagyűjtő, szecskavágó, takarmányfüllesztó gépet használ [37]. Ez évben újabb bércséplésre vállalkozó tűnik fel Miskolcon Günczy István „gépész és lakatos'' személyében, a Leszih-testvérek gyárában különféle gazdasági eszközöket készítenek, illetve másutt gyártott eszközök lerakata van, de bércséplésre is vállalkoznak [38]. Gépműhelyeket nyitnak a nagyobb falvakban is, így 1874-ben Edelényben ..gazdasági géptulajdonos" nyit iavitó műhelyt [39]. * A múlt század utolsó harmadától nemcsak a cséplőgépek, hanem egyéb mezőgazdasági gépek is meghonosodnak (gőzeke, daráló, malmok), s a század végén nem csak a nagy uradalmak, hanem a középbirtokosok is tartanak kovácsot, vagy ha ez még nem kifizetődő, a falusi kovácsokkal dolgoztatnak. A falvakban is megnő a kovácsok száma, a régebbi kommenciós mester mellett nem ritkán 2—3 kovács is akad nagyobb faluban. A kovácsok a gazdaságok munkáját szívesen elvállalják, s rendszerint számla ellenében dolgoznak. A Sárospatak környéki birtokosok számára dolgozik az 1880-as években Boros Lajos .,baromorvos és kovácsmester" a gesztelyi Kóczán család számára a 1874-ben az ongai Kardos Sámuel kovács dolgozott, 1910 előtt és után az egri érseki uradalom ároktői birtokának Szilágyi József ároktői kovácsmester dolgozott stb. A kovácsmunkára írásos adataink alig vannak, a meglevők azt mutatják, hogy a kovácsok ekkor döntően a hagyományos eszközök javításával, patkolással stb. foglalkoztak. Az első világháború előtti és utáni években megváltozik a helyzet. A cséplőgép mellett gőzeke is akad a nagyobb birtokokon, s ehhez külön gőzeke gépészt is alkalmaznak. Borsod megyében inkább a középbirtokok voltak túlsúlyban, gazdaságtörténeti feldolgozásuk azonban ezeknek sem történt meg. A kovácsok életmódjára, szociális körülményeikre, az idősebb nemzedék visszaemlékezéseit használjuk fel. Az uraság az iparosok számára műhelyt, lakást építtetett, nyersanyagról, tüzelőről, munkáról gondoskodott. A gépészkovácsok kötelességeit és jogait a félfogadáskor szóban, vagy írásban megkötött szerződés szabályozta. A szerződést rendszerint az őszi hónapokban kötötték, a helyreállás a legtöbb esetben január l-e volt. A kovács és családjának az uradalomba való szállításáról a gazdaság tartozott gondoskodni. A kovács és egyéb uradalmi iparos tulajdonképpen gazdasági cseléd volt, de magasabb szakismerete révén több bért kapott, mint egyéb cselédek. Iparos voltukat magatartásukban is kihangsúlyozták. Nem egyszer előfordult, hogy évtizedekig is egy helyben dolgoztak, de az is előfordult, hogy községi, ritkábban önálló kovácsmesterré váltak. A ma élő öregek az uradalmi munkával kapcsolatosan írásos adatok hiányában nem sokat mondanak, annál inkább életmódjukra, mely egészen 1945-ig igen nehéz, sokszor megalázó volt. Helyzetüket legjobban Celviker Antal hejőbábai kovács élete példázza: Celviker Antal 77 éves kovács apja is gépészkovács volt. ,,Az apjával jött ide Polgárról, a Fried gazdaságba. És amellett dolgozott. És az édesapja meghalt