A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)
BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban
352 BODGÁL FERENC s hirdetésekben, nyilatkozatokban ajánlják jó munkájukat [21]. 1862-ben már nemcsak az uradalmakban dolgozó cséplőgép kezelőről, hanem kommenciosként ajánlkozó gépészről is tudunk, ez időre tehát már kialakul a gépészek sajátos típusa [22]. Míg 1861—62-ből csak Orosz Lajos gépészt ismerjük Miskolcon, 1864-ben már Győry Jakab is ajánlja munkáit [23]. Ez időtájt már országosan felmerül a mezőgazdasági gépek használatának fontossága, a különféle jószágismertetésekben számot adnak az uradalmak gépesítettségéről is. 1861-ben Pest—Pilis megyéről a következőket írják: „A gépek használata különösen a nagyobb birtokokon örvendetesen terjedez, s a kis birtokosok is legalább jobb ekéket igyekeznek szerezni. Mindazonáltal e tekintetben még igen sok a teendő. Különösen három körülmény okozza, hogy a gazdasági gépek és jó szerszámok nem terjedeznek úgy, mint kellene. Első körülmény az, hogy a gépek és szerszámok általában aránylag sokba kerülnek; második körülmény az, hogy helyben nincsenek hozzáértő kovácsok és gépészek, kik ha a városban megvásárlóit gépen valami baj történt azt kiigazítani tudnak; harmadik körülmény végre az, hogy a nép még sok indolentiát mutat s a régi szokáshoz és gyakorlathoz szerfelett ragaszkodik" [24]. Miskolcon a cséplőgépek száma gyarapodik, illetve a környező birtokokon használt gépeket az itteni újságban hirdetik eladásra. A gőzcséplőgépek mellett még él a szemnyerés többfajta módja, így használják a kézzel hajtható cséplőgépeket is. „Miskolczon van egy eladó kézi cséplő gép, melyet 4 egyén, naponként 25—30 kereszt életet csépelhet; megjegyzendő: hogy e géphez nőszemélyek és gyermekek is alkalmazhatók" [25]. Ezt az eszközt parasztságunknál egyes falvakban még a jelen század elején is használták. Bár a különféle szakcikkek kiemelik, hogy ebben az időben még kevés a gépekhez értő jó szakember, már megjelenik az uradalmaktól független géptulajdonos, aki tulajdonképpen kapitalista vállalkozó, bércséplő. Első adatunk Miskolcról 1864-ből van, számuk később növekszik, s a bércséplőket megtaláljuk egészen 1952-ig az állami gépállomások létrejöttéig [26]. Ez időtől már a cséplőgépekre vonatkozóan országos statisztika is van. Van az egész monarchiában 335 gőzgépmú 3284 lóerővel, ebből Magyarországon 194 gőzgép 1600 lóerővel — ez utóbbiból 9/10 rész, vagyis 163 (1259 lóerővel) cséplőgép gyanánt használtatott; s csak 1/10-de alkalmaztatott egyebütt, jelesül 27 gépmű (232 1. e.) közönséges malmokban; 2-ö harminczkét lóerővel gőzekeként; s 2-ő nyolczvan lóerővel turfatégla készítésére, világos jellemzéséül azon irányzatnak, mely közgazdaságunk ezen mezején az uralkodónak nevezhető" [27]. Uradalmakban még továbbra is helyi mesteremberek készítenek különféle gépeket, de vannak uradalmak, ahol gépeket alig használnak. A Vasmegyei Gazdasági Egyesület 1865-ben társas kirándulást rendezett a suránypatyi Károlyi-gazdaságba. Itt a zab kivételével minden gabonát vetőgéppel vetettek el, 13 és 19 soros Garett-gépekkel, amiket nagyrészt az uradalom mesteremberei készítettek [29]. Az egri érseki uradalom tisztségének 1865, november 9-i ülésén felvett jegyzőkönyve alapján a gépesitetlenség abszolút fokára következtethetünk: „Egy conventiós kovács felfogadása javaslatba hozatott, ki kisebb gazdasági eszközöket, úm. ekéket, hengereket, rögtörőket, vasboronákat s. a. t. készíteni tudjon, mellyek némellyikének jelen időig az uradalom még nem juthatott birtokába drágaságuk végett" [29].
