A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KOMÁROMI József: A Pataky–Gerga társasszerződés 1778-ból

A PATAKY—GERGA ÜZLETI TARSASSZERZÖDÉS 1778-BÖL 291 A Szepessy-család élete során látni, hogy egyrészt a gazdag és szépszámú nemesi család milyen kiváltságos szerepet csikar ki magának értékes és nagy városi telkek birtokában, megmutatkozik ez továbbá a XVIII. század végén már Szepessy-sornak aposztrofált további háztelkek nevében is, amikor telekparcellázást végeztek Miskolcon. A Liber Fundualisból az is kitűnik, hogy a város keleti szélein is olyan telkeket szereztek, ahol — fenntartva a telkek tulajdonjogát — megengedték az egyre növekvő és terjeszkedő város tehetősebb polgárainak a házépítést. Százegy ilyen miskolci, akkori városszéli telekrő] van szó, ahol fennáll az egyik vagy másik Szepessy-sarj részéről a „praestat

u kifejezés. Tekintélyes városi vagyon ez és ha vannak is hasonló bejegyzések még a Liber Fundualisban, az néhány további vezető nemesnek csupán féltucatnyi hasonló jogára vonatkozik és nem százegyet kitevő háztelek-komplexumra. Ezek egyrészt tehát a városi háztelkek megszerzésére és birtoklására vonatkoztak. A kiváltságos vagyoni helyzet másrészt megmutatkozik a Szepessy-vagyon következő földrajzi hálózatában: majorságok illetve birtokok: Miskolcon 7, Hegyalján 12 „nagy szőlő", Abaújban Onga és Újfalu, a diósgyőri kétharmadrész, Kápolna, Radostyán, Bábony, Parasznya, Csaba, Kisgyőr, Petri, Mohi, Mezőkövesd, Mezőkeresztes és Varbó falvakban és hozzá (1718 körül) Vattán, Tokajban és Tarcalon további 10 szőlő. (1707-ben 16 hegyaljai hordó borát 310 forintért adta.) A felsorolás befejezéséhez tartozik még az ifj. Szepessy Pál naplójának következő bejegyzése, ami a nemeseknek a kalmárokkal való relációját világítja meg: amikor a politikai ügyekből kifolyólag időlegesen elveszti apai birtokát az 1680-as években, kölcsönökből él, sőt otthont talál kereskedő házakban, akik szívesen segítik ki a bajból. „Carove Jakab kassai Kalmár Uramnak esmeretségébe esvén, kivált mikor házason éltem, mikor igen vékony állapotban voltam, sok emberségével kölcség dolgábul élvén kezdettem vele közösen lenni. 1690..." Szepessy-család 1732-ben hét sarjjal is szerepel: a már említett Szepessy János mellett György, Ferenc, Péter, István, Zsigmond és Pál szerepel, de ez a családgyarapodás úgy tűnik, nem aprózza el a vagyont, mert mindegyik testvér külön is tovább gyarapítja a családi vagyonát. Szepessy János szerepe még érdekes a testvérek sorában. II. Rákóczi Ferencnek a posták szervezésére vonatkozó lévai 1705. január 1-én kelt rendelete a miskolci Szepessy Jánost bízta meg a posták igazgatásával, „Magyarország és Erdély főpostamestere" címmel [8]. A megbízás új monopolisztikus és különleges előnyt teremtett. Saját lovak felhasználásával, abrak, legelők, 12 postaló és 3 postakocsi birtokában Szepessy János azonban sajátos magatartást tanúsított. A postamesterek fizetését visszatartotta, a postalovakat a kereskedőknek külön fizetésért biztosította, a fejedelem címeres gyorsfutárjainak adott lovakat agyonnyargaltatta, postaállomások lovait és kocsijait magának visszatartotta. A postamesterek a visszaéléseket tapasztalták és kérésükre a fejedelem vizsgálatot rendelt el Szepessy János ellen, akit rögtöni hatállyal el is mozdított állásából . 1707-ben. Ez a vizsgálat Szepessy János társadalmi állásában Miskolcon semmi zavart nem idézett elő. Továbbra is ő maradt az egyik legelőkelőbb nemesi birtokos. 1730-as években az avasi egyháznak arany és ezüst kelyhet, tálakat adományoz és 19*