A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODÓ Sándor: Két miskolci vagyonleltár 1762-ből

KÉT MISKOLCI VAGYONLELTÁR 1762-BÖL Korunk helytörténetírásának az adatfeltáró munka a legfontosabb feladata. A tudomány számára jobbára még fel nem dolgozott levéltárak és múzeumi gyűjtemények százados iratai rengeteg mondanivalót tartogatnak a népi kultúra ^egészére vonatkozóan [1]. A Miskolc történetét taglaló eddigi munkákban — gondolunk itt elsősorban Szendrey Jánosnak öt vaskos kötetére [2] — szép számmal találunk levéltári adatokat, a forrásokat azonban legtöbbször csupán felszínesen, nem pedig adott mélységükben használták fel. Jelen dolgozatunk célja két, a miskolci Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében 67.317.1. és 67.318.1 leltári számok alatt őrzött vagyonleltár publikálása, amellyel a 18. századi miskolci köznép, alkalmasint a kézműves réteg életkörülményeinek megismeréséhez kívánunk adatokat szolgáltatni. Ha a közléssel nem is sikerül — a rendelkezésre álló források természetéből következően — olyan alapos és mélyreható mikrovizsgálatot végeznünk, mint ahogyan azt pl. Molnár Ambrus egy sápi (Bihar megyei) parasztember, Topa Mihály 19. századvégi életére és gazdálkodására vonatkozóan megtette [3], annyit mindenképpen elérünk, hogy bemutatjuk a mintegy két évszázad előtti kézműves mesterembereket körülvevő tárgyi kultúrát. A vagyonleltárak a lakóházak beosztásai és berendezését éppúgy ismertetik, mint a borpincék felszerelését, vagy az iparosok által használt könyveket. A következőkben Pepik Márton szűcs és Kassay István borbély mesterek 1762-ből származó vagyonleltárát adjuk közre. * A Pepikek nem magyar származásúak. Zelenka Pál 1883-ban megjelent munkájában, általa meg nem jelölt forrás alapján, a németek közé sorolja őket [4], de valószínűbb szlovák származásuk, hiszen a vagyonleltár két helyen is „tóth Bibliát" és „Tóth Praxis Pietatist" említ [5]. A Pepik család nem tősgyökeres miskolci. Sem az 1739 előtti városi conscriptiókban, sem az iparosok összeírásai között, sem pedig a céhes iratokban nem fordul elő a nevük. A Pepik név először a szűcs céh protokollumában, 1739. április 6-i keltezésű bejegyzésben bukkan fel, amikor is „Fő Czhé Mester Szabó Szüts Márton, Kis Czhé Mester Kosdi János Szószólló Farkassányi Szüts Miklós Nótárius Szombathi Szüts István Uraimék idejékben Pepick Márton Uram Az B. N. Czéh Társaságába be avatván Mindnekrül Contentumot tett" [6]. Lakása és nyilván műhelye is (bár erről említés nem esik) a „Piattz Utzán" (a mai Széchenyi utcán) volt [7], de a ház nem a saját, hanem „Abádi Ur" fundusán állott [8]. Szűcs műhelye — bizonyára jó munkája következtében — egyre több jövedelmet hozott, ami lemérhető az általa fizetett adó emelkedésén. 1744-ben még csupán 34 dénár az