A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

WEINER Mihályné: Ónedények Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

ÓNEDÉNYEK BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN 249 edények messze földre eljutottak. Pest, Buda, Győr és Sopron mesterei látták el ónedénnyel nagyjából az egész Dunántúlt, a keleti országrészekben pedig gyakori az erdélyi ónedény, elsősorban Nagyszeben, Brassó, Segesvár és Kolozsvár mestereinek kiváló termékei. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén kézenfekvő, hogy leggyakoribbak a legközelebb eső virágzó központok: Kassa, Eperjes termékei. Magyarország mai területén: Budán, Pesten, Miskolcon csak a XIX. század első felében alakultak ónöntő-céhek, bár maga az ipar sokkal régebben meghonosodott itt is. Győrött is virágzott ez az ipar, a mesterek azonban Pozsonyhoz, vagy Budához kapcsolódtak. Miskolc céhe megelőzte Pestet és Budát. A Miskolci sárgarézöntők, lemezverők, ónöntők, tűkészítők egyesített céhének I. Ferenc 1828-ban adja az első privilégiumot [6]. A szorgalmas és termékeny miskolci mesterek saját bélyegzőjükkel jelzik műveiket, melyekből ma is találhatunk a megyében. Nemes arányaik, célszerű nyugodt formáik ma is példamutatóak lehetnek az egyszerű mindennapi használati tárgy esztétikáját kutatók számára. Ugyanezt mondhatjuk el azokról, a megyében található jelzetlen darabokról is, amelyekről feltehető, hogy helyben készültek, de a céhen kívül. Különösen három miskolci ónöntőmestertől maradtak fenn értékes tárgyi emlékek, mester jegyek és működésükről levéltári adatok, ezek: Trillhas György, Glauche Károly és Saltzer Lajos. Minhárom működése a múlt század elejére, illetve közepére esik. * Borsod-Abaúj-Zemplén megye ónedény-állományát szemlélve elsősorban a nagyobb gyűjtemények, együttesek vonják magukra figyelmüket. Az ország egyik legjelentősebb gyűjteménye a Sárospataki Református Múzeum, aminek kiemelkedő kincsei, köztük ónedény-gyüj teményének legértékesebb darabjai állandó kiállításon láthatók. A gyűjtemény múzeumi módon kezelt és leltározott, itteni részletesebb ismertetése szükségtelen, csak általános jellemzésképpen utalok arra, hogy bővelkedik XVII—

XVIII. sz.-i — kassai és eperjesi jegyű, vésett ornamentikával gazdagon díszített, felirattal, névvel, évszámmal ellátott ritka darabokban. Külön kiemelendő, hogy a régi remekek mellett, itt gyűjtik tudatosan és rendszeresen a miskolci ónedény eket s ezekből teljes vitrinre való anyag szerepel a kiállításon. Hangsúlyozásuk feltétlenül gazdagítja a magyarországi iparművészettörténetet. Az ónedények díszítménykincse ebben a gyűjteményben nagyszerű egységbe olvad a hímzések, fafaragások ornamentikájával s együttesen páratlan hatást érnek el. A gyűjtemény ma is fejlődik, a megye valóban muzeális darabjai néha ide kerülnek és ezt a, már országos hírű, történelmi jelentőségű gyűjteményt gazdagítják [7]. A miskolci Herman Ottó Múzeum kiállításán és raktáraiban is magukra vonják a szemet az ónedények. Sok nagy értékű régi darab között kiemelendő a kádár-céh ivókannája, hatoldalas, csavaros-kupakos formájával, vésett díszítményével. Ritkaságszámba megy egy helyi jellegzetességű, igen szép ornamentikával díszített kis kanna is (fedele sajnos hiányzik) — felirata és évszáma emeli értékét: EZ KANNÁT AJÁNDÉKOZTA AZ MISKOLCI BÍRÓ AZ DIÓSGYŐRI F.CLESIÁHOZ 1677. A későbbi időből egy csavaros-kupakos palack, szintén miskolci vonatkozású, az 1816. évszámot viseli, ugyancsak helyi iparos vonatkozású