A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

A RÁTKAI NÉMET TELEPÜLÉS 239 ismeret hatása magyar beszédükön is megérzik, bár egymásközt az iskolában is és mindenütt állandóan magyarul beszélnek. A többi, Rátkával egykorú német településnél egeszén más a helyzet: Hercegkúton a 20 évesek még értik az idősebbek beszédét, de már csak a 30 évesnél idősebbek tudnak megszólalni svábul. Még feljebb csúszik a nemzedék-határ Károlyfalván, ahol már csak a legöregebb munkabiró nemzedék, az 50 évesnél idősebbek értik a sváb nyel­vet. A Sárospatakkal egybeépült Józseffalván pedig már csak a legöregebbek tudnak svábul. A település történetére vonatkozó adatok ismertetésénél volt már arról szó, hogy a többi német település köréből Rátkára való beházasodásokra, beköltözé­sekre került sor. Ezek ritka előfordulásuknál fogva különösebb változással nem jártak, hatásuk legfeljebb az egyéni nyelvhasználatban mutatkozott meg. A falu kulturális közösségébe ilyen módon bejutott embereket még emberöltőn túl is számontartották. Az ilyen jellegű kapcsolatnak egyáltalában nem lett további nyelvi kiegyenlítődés a következménye. Az érintkezés az egyes német falvak között továbbra is korlátozott maradt. A zempléni német települések összehasonlító vizsgálata előreláthatólag nem vezet olyan eredményhez, mint a Dunántúli Középhegység vidékén lakó néme­tek nyelvének kutatása, amelynek során kiderült, hogy ,,a német települések összessége nem nyelvi konglomerátum, hanem egységesnek mondható nyelv­terület, mely mai arculatát szerves nyelvföldrajzilag motivált belső fejlődés során alakította ki" [27]. A Zemplénben előforduló német nyelvszigetek között a kapcsolat, mint említettük, alkalmi jellegű volt, s legfeljebb egyedi hatásokról beszélhetünk. Nagyobb arányú belső átcsoportosulás ezen a területen nem ját­szódott le, ami a további nyelvi integrációt előmozdíthatta volna. Bár az emlí­tett nyelvszigetek összehasonlító vizsgálata hozhat még más, esetleg meglepő eredményeket, de ezek természetesen nem versenyezhetnek a más német tele­pülési területen folyó újabb kutatások eredményeivel. Az azonban kétségtelen, hogy a zempléni német falvak nyelvjárási sajátságainak vizsgálata és rendsze­rezése a magyarországi német nyelvjáráskutatás régi adóssága [28]. 5. Nyelvi eredmények. A Rátkán gyűjtött nyelvi anyagnak a többi német nyelvjárásokkal való összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a rátkai német nyelvjárás volta­képpen keverék-nyelvjárás. A nyelvi elemeket tekintve főleg a sváb és frank nyelvjárás sajátságait fedezhetjük fel benne. A sváb nj^elvjárás hangtani jelleg­zetességei közé tartozik pl. az ei — oa ejtése, ö helyett e, ü helyett i ejtése, az ie kettőshangzó mindkét hangjának kiejtése. A nasalisatio nincs ugyan meg a rátkai nyelvjárásban, de ilyen irányú fejlődés a származási terület sváb nyelv­járásaiban is tapasztalható itt-ott. Szótani viszonylatban szintén több rokon­jelenséget figyelhettünk meg, pl. a névelőnek a főnévvel való szoros ejtése, s következésképpen a hím- és nőnemű főnevek közti különbség elhal ványodása, a dat. i partikulával való jelölése, a gen. teljes eltűnése, az igeragozásban az egységes többes szám a 2. személy ragjának a győzelmével, a coni. eltűnése. Aránylag kevesebb a frank nyelvjárásra jellemző nyelvi jelenségek száma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom