A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

A RÁTKAI NÉMET TELEPÜLÉS ZÓ3 fokát. Württemberg, Schwaben, a Schwarzwald vidékének lakossága, főleg parasztsága az idegen katonák pusztításai, a mezőgazdasági termékek alacsony ára és a földesúrnak való teljes kiszolgáltatottsága következtében igen elszegényedett. Szinte az egész Németországra, de erre a vidékre különösen jellemző volt az, amit Mehring ugyan Poroszországról mondott: a német társadalmat .,mindenható nemesek, kiskorú városok és rabságban élő parasztok" alkották. Nem csoda aztán, hogy a parasztság minden alkalmat megragadott, hogy a rabságból kiszabaduljon. Kapóra jött tehát az osztrák uralkodó felhívása a keleti területek kolonizációjára. Német parasztok ezrei keltek útra, hogy a török uralom alól felszabadított s most már osztrák gyarmatként kezelt keleti tartományokban, főleg Magyarországon, új hazát keressenek. A belső okokat a bevezetőben vázolt történeti fejlődés eseményeiben találhatjuk meg. Egy 1712-i összeírás szerint a regéci uradalomban a lakatlan jobbágytelkek száma meghaladja a lakott telkek számát [8]. Munkáskézre különösen a munkaigényes szőlőbirtokon nagy szükség volt. A gazdasági érdekekkel egybeesett az a politikai törekvés, hogy a rebellis érzelmű protestáns magyarság helyére, amely Habsburgellenes állásfoglalásáról éppen a Hegyalján oly gyakran tett tanúbizonyságot, ,,a katolikus vallás és a német nemzetiség továbbplántálására" („zur Fortpflanzung des katholischen Glaubens und teutscher Nation") német telepesekkel népesítse be a lakatlan területeket [9]. A toborzás és település közvetlen lefolyásáról az adatok meglehetősen hiányosak, részben a település első folyamatának magánjellege miatt, részben pedig az Országos Levéltár vonatkozó részlegeinek károsodása folytán. Talán nem tévedünk, ha Hutterer Miklósnak a magánbirtokokra történő telepítésekkel kapcsolatos, általános feltevését fogadjuk el, s a rátkai német telepesek származási területét is, különösen a telepítés első hullámára nézve, aránylag szűkebb térségben keressük [101. Ezt a feltevést Hermann Schick következtetései, legalább is a terület méreteit illetőleg a nyelvi bizonyítékok alapján támogatják [11]. A származási terület meghatározásának a kérdését nem tekinthetjük lezártnak, mert a végső következtetések levonásánál a nyelvi, a nyelvföldrajzi adatokon kívül a családnévkutatás eredményeit, a néprajzi vonatkozásokat és más, esetleg előkerülő adatokat is figyelembe kell vennünk. A település időpontjára nézve van adatunk arról, hogy a rátkai új telepesek 1750-ben kötöttek szerződést Trauthson herceggel [12]. Tájékoztatást nyújthatnak e kérdéssel kapcsolatosan a tállyai római katolikus egyház anyakönyvei, miután Rátka egyházszervezeti szempontból jó ideig ide tartozott. Az itt található adatok szerint az első házasságot SLeier Anton 1751. máj. 2-án kötötte Mayer Anna Dorotheaval. Ez évben még hat esküvő volt Rátkáról. Az első keresztelés 1752. február 4-én történt Rátkáról, amikor Prass Antony és Lener Magdalénának Joseph nevű gyermekét keresztelték meg. Aránylag későn találunk bejegyzést az első halottról, 1754. aug. 18-án temették el Úrban Georgot 53 éves korában. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a telepítés első hulláma 1750-ben érkezett Rátkára. A telepesek létszámára nézve az egyik feljegyzés megközelítőleg 200 családot említ [13]. De ez a szám mindkét uradalom, a regéci és a sárospataki uradalom területére telepített németek teljes létszáma lehetett. Az első rátkai. telepesek csoportja 40—50 családból állhatott. Egy 1774. júniusi állapotot rögzítő