A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

IZSÉPI Edit: Diósgyőr mint végvár a vasvári békekötés utáni korszakban

DIÓSGYŐR A VASVÁRI BÉKEKÖTÉS UTÁN 203 pénzét leszállították. Míg a német katonaság ellátása és fizetése a régiben maradt. Az elbocsátás nehézségeit az is fokozta, hogy a hat-hét évi zsoldot váró katonáknak végkielégítésül csak kéthavi fizetést szántak, s a szolgálatban megmaradtaknak is csupán ennyit adtak. Ez a kettős igazságtalanság országszerte nagy felháborodást váltott ki s hozzájárult a kuruc mozgalom fellángolásához. Míg a Wesselényi-összeesküvésben főurak és birtokos nemesek vettek részt, a végváriak szélnek eresztése az egy szál kardjukból élő nincstelen kisnemeseket s a jobbágysorból jövőket érintette, és tette Habsburg-ellenessé. Mikor a végvári katonák meghallották, mi készül ellenük, legtöbben a kurucokhoz állottak. A felsőmagyarországiaknak a haditanács még az ígért pénzt sem akarta megadni, mert szerinte a rebellisek nem fizetést, hanem kötelet érdemelnek [63]. A törökök még bent voltak az országban, de a másfélszázados végvári élet. már teljesen felbomlott Bécs magyargyűlölő intézkedései miatt. A gyengülő török helyett egyre inkább a német lett az ellenség. A függetlenségi harc, nemcsak Erdélyben, hanem Felső-Magyarországon is ellenük fordult. 1673-ban egy csapat kuruc csatlakozásra bírta a diósgyőri várőrség megmaradt magyar katonáit. A német őrség Kassára menekült, ahonnan később a vár visszavételére ezerötszáz katonát küldtek. A tüzérségi tűz következtében a tetők és fajárdák hamarosan kigyulladtak, s a kurucok kénytelenek voltak feladni a pusztult várat. Közülük tizenöt volt végvári katonát kivégeztek, a többit Tokajba küldték [64]. Ennek az ostromnak a körülményei elég homályosak [65], az azonban bizonyos, hogy 1678 júliusában „Diósgyőr alá érkezvén Teleki (Mihály) tábora, azt minek utánna megadták volna, magyar lovast és gyalogot circiter százig valót magok mellé vévén, a várat felégették s amennyire lehetett a föld népével együtt elrontván, mentek Ónod alá" [66]. Teleki seregébe tartozhatott az a Kállai Nagy András nevű kuruc hadnagy, akinek feladatává tették, hogy katonáival a vár külső kőfalát és a felvonóhidat védő két őrtornyot leromboltassa. Marjalaki Kiss Lajos helyesen állapítja meg, hogy az 1678. júl. 11-i dátumot lehetne ráírni a diósgyőri vár sírkövére [67]. A végvár pusztult állapotát bizonyítja Koháry jelentése 1680 augusztusában: „A budai vezér... circiter két ezred magával... Egerhez jött... Beszéllenek ollyat is, Diósgyőrt akarná megépíteni" [68]. A várat azonban sem a török, sem a kuruc, sem a labanc nem építette lel, nem erősítette meg. Hadászati jelentősége végleg megszűnt, katonaság többé nem lakott benne. Izsépy Edit