A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

IZSÉPI Edit: Diósgyőr mint végvár a vasvári békekötés utáni korszakban

DIÓSGYŐR A VASVÁRI BÉKEKÖTÉS UTÁN 199 bebizonyítsa károkat okozott a magyaroknak, nem mert bízni a kegyelemben és még Csáky főkapitánytól is külön hitlevelet kért. Ezt is megkapta, egy feltétellel: „Annak a legénynek nem kellene csak úgy szárazon onnét kijőni. Az istállóm üres lévén, valami jó paripákra volna szükségem, akárcsak az áráért" [31]. Ritkán bocsátottak meg ilyen könnyen. Mert a pribékek sok kárt okoztak a diósgyőrieknek. Csupán ebben az esztendőben gyakran kétfelől is kerülgették a várat meg a környező falvakat, s ha Pap János lovasait és hajdúit egyfelől utánuk eresztette, a hátuk mögött kötötték el a lovakat, vágták le az embereket, sőt Csanálosról három férfit vittek el. A falukban mindenütt a katonák után kérdeztek. Még a Sajón túlra is elmerészkedtek [32]. Ezért Csáky főkapitány azt parancsolta Pap Jánosnak: „Ami a pribék dolgát illeti, már tudja kegyelmed, affélék (nek) mint szoktak fizetni, azt vélvén eddig is elvette érdemének jutalmát" [33]. Megtörtént, hogy a kapitányok a törököktől kérték ki a pribéket s azok ki is adták. „Az pribék felől is izent a pasa ... Irt az hatvani beknek felőle, hogy mingyárást magával együtt hozza elejben. És... fogadta, vagy magát (a pribéket), vagy a fejét kiküldi" [34]. A kezükbe került áruló pribéket kímélet nélkül levágták a végváriak, egyedül a hitlevelet kérőknek adtak kegyelmet. Ezek előtt nem akarták elzárni a visszatérés útját. 1668 őszén írta a diósgyőri főkapitány Csáky Ferencnek: „Elvöttem nagyságod parancsolattyát..., hogy a pribékeknek kedvezzek, és ha tehetem a többit is ide édesiccsem. A' tevő volnék minden tehetségemmel, de mivel én magam is szegény legény vagyok, őket nem ajándékozhatom. Azoknak pedig a bejárójukat is ajándékozni kellene, akik járják a köz-dolgot. lm azért az másik pribéket is kihoztam, aki ugyan innét ment volt be, Gogán(y) Mihályt, kinek hitlevelemet adtam be neki. .. Űgy is cselekedet amint fogadta. A terminus napra ötöd magával jött ki... De a vitézekre oly setétség volt, hogy rettenetes, és így egynél többet közülük le nem vághattak (a diósgyőriek). Három elszaladt... Hanem két lovukat nyerték el. Amely török itt veszett, ez igen-igen kijáró, vitéz török volt, Zugonak hívták. ím ez pribéket (Gogányt) is nagyságodhoz felküldtem" [35]. Gogány Mihályt, mivel szavát megtartotta, visszafogadták a várba [36]. A főkapitánynak máskor is gondja volt arra, nehogy a katonáiból pribékek váljanak. Velkenyei Andrást a vármegye Ökörlopás miatt elfogatta, de „a tömlöcztartó gondviseletlensége miatt megszabadult. Imitt amott kódorog, nem mer a végházba bejönni. Ki tudja, ha gratia nem adatna neki, talán Egerbe ne találjon szökni." Pap kéri Csákyt, írjon Velkenyei felől a vármegyének, adjanak kegyelmet neki, „éljék igaz kardjával, mivel jó katona volna" [37]. A török katonák és pribékek közeledtéről a környékbeli falvak népének kellett volna Diósgyőrbe hírt vinniök. 1668 nyarán is öt lovas török nyomát látták, de a köröttük lakó jobbágyok és falusbírák nem jelentették, „mert azt mondják, hogy most békesség van, nem kell hírt hordani" [38]. „Nekem se Szikszóról, se Vámosról, se Aszalóról, sem az Sajón túl hírét az töröknek nem hoznak. Hanem csak akkor hallom osztán meg, ha már hazafelé jár (a török)" — panaszolja Pap János [39]. Csáky főkapitány íratott is ezért Borsod vármegyével a falvakra, hogy vigyenek hírt a végvárakba, és Papnak is meghagyta, hogy