A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KALMÁR János: Szőlővásárlás a Tokaj-Hegyalján 1588-ban

190 KALMÁR JÁNOS Szerencsés véletlen folytán ismerjük a Hegyaljára vonatkozó, „Az Thállyai törvények"-et, amelyek 26 cikkelyben Mád városának jegyzőkönyvébe 1608. évben be lettek vezetve. Ezek a törvények azonban nemcsupán a szőllőkre vonatkoztak, hanem szántóföldekre, rétekre, kertekre, sőt a káposztáskertekre is. Tehát ezek egy része volt érvényben a szőllő vételt vagy cserét illetően. A tállyai törvények VII. cikkelye „az áldomás italnak módgyáról és annak állandóságáról" a következőket rendeli: „Mivelhogy az Magyar Országban levő urak, nemesek élnek azzal, hogyha valami jószágot vesznek és adnak, vagy Conventben, vagy Országbírája előtt, vagy egyéb ahoz rendeltetett emberek előtt vallást tészen mind az vevő, s mind az eladó személy jószága felől. A mi régi eleink is, noha Parasztságnak neveztettek de gondolkodván arról, hogy az ő maradék juknak örökségét bizvástban és állandóképpen szereztessenek Szőllőkertet, Réteket, Szántóföldeket és egyéb indulatlan örökségeket. Nem ok nélkül csináltattak volt itt minálunk is egyebütt is az Pecséteket, hogy annak erejével és az Áldomás italok levelére az mi Pecsétünknek az mi helyünknek erőssége és megmaradása légyen. Annak felette mégcsak az Áldomás italkor is ki nem nagy dolog, de erősítik ezek az örökségben való megmaradást." A IX. cikkely „az igaz cserélésnek módgyáról" a következő rendelkezéseket teszi: „Mivelaz mi helyünkben bővelkedünk szőllökkel, pénzzel nem annyira és az kívül való vidéki uraim igyekeznek itt örökségeket szerezni az bornak jó voltáért és hasznáért. De törvényünknek rendelvén ezt, hogy ha valamely vidéki ember szőllőt akar itt az mi helyünkben szerezni, vagy cserélni, itt való embertől, tehát ismét ugyanezen hegyen adjon szőllőt melléje, vagy ha itt nem volna szőlleje az vidéki embernek, mi velünk határos falun, városon legyen, úgymint Szánthai, Gholopi, Ráthkai, Maádi hegyen adgyon szőllőt hozzája. Szántóföldet pedig vagy Rétet vagy Kertet nem szabad adnia, mert ezen kívül nem állandó lészen az cserélés, hanemha mind az két cserélő fél vidéki lészen, úgy szabad egyik az másiknak szőllőn szőllőt cserélni. A cserélés pedig állandó lészen, ha az itt való embernek vagyon másutt idegen helyen szőlleje, az vidékinek ismét itt, az mi helyünkben, egyikis az messze voltáért, oda nem járhat, másikis az hasznát jobban vételéért, megáll az cserélés." A Hegyalján a szőllő vásárlás az idegenek számára annyiban is volt megnehezítve, hogy csak abban az esetben juthatott szőllőföld birtokába, ha a helybeliek, vagy szomszéd birtokosok nem ellenezték a vételt, és le nem tették a vételárat. Ebben az esetben a vételi elsőbbség a helybeli vevőt illette. Mád város jegyzőkönyvében kutatva, több bejegyzést találunk Kalmár János szőllő birtoklásának ügyeire vonatkozólag. Az adatok, bejegyzések megismertetik velünk a város tanácsát, bíráit és azok munkásságát. Színmagyar nevekkel találkozunk itt, olyan nevekkel, melyek utódai ma is élnek mint tisztes munkásemberek dolgoznak szőllőjükben, irtják a parlagok bokrait, ássák ki a nyirokból a rengeteg követ, hogy helyet kapjanak az új termő szőllő vesszőnek, ami majd kenyeret ad a családnak és az utódoknak. Ismerősök a jegyzőkönyv szőllőhegy nevei is. A Király-hegy, a Szent Tamás, a Kővágó, az Űrágya ma is adják a nehéz szamorodnit, népgazdaságunk számára. 1601 márciuc hó 10-én, Kalmár András kassai polgár felesége megbízásából