A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)
HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó
16 HUSZTY SÁNDOR mát öltött a folyóirat. A tervezés első lendületében Természetrajzi Lapoknak keresztelt folyóirat Természetrajzi Füzetekre változott és címlapjára Herman Ottó neve után szakszerkesztőként sorakozott Janka Victor (leíró növénytan), Frivaldszky János (leíró állattan) és Krenner József (ásvány és földtan) [42]. A címváltoztatáson kívül kitartott az elgondolt tartalmi határok és rovatok mellett: negyedévenként jelenik meg egy-egy füzete a leíró állat-, növény-, ásvány- és földtan köréből a múzeum természetrajzi osztályának nyitott orgánumaként műmellékletekkel és német nyelvű Revue-vel. Horváth Géza kedvéért kivételt tett a német nyelvnél, tőle franciául kérte a kivonatot. A revue dolgát még egyszer átgondolta és úgy határozott, hogy minden füzethez, tehát nem félévenként, hanem négyszer egy esztendőben ad idegen nyelvű kivonatot [43]. Az első füzet anyagát átadta a Franklin Nyomdának, mely azt 1877 január közepére ki is szedte és a korrektúrát kézbesítette Herman Ottónak. A szerkesztő a hónap végére visszakérte a szerzőktől a korrektúrákat, imprimálta és február első harmadában a kész füzetet szét is küldte az előfizetőknek. Nem kis zavart okozott az öt műmelléklet összehordása. Frivaldszky János cikkéhez Herman Ottó rajzolta az ábrákat és Grund Vilmos műhelyében [44] el is készült a kivonat. Megjelenési évnek — jogosan — 1876-ot írt rá a rajzoló, majd utóbb 1877-re javította. Ugyanez történt a Károli János [45] és a Herman Ottó dolgozatához készített illusztrációval is. A Lóczy Lajos közleményét magyarázó táblát ugyancsak Grund Vilmos készítette, de itt már körültekintőbben a füzet megjelenési évét rajzolta rá. Krenner József tanulmányát Grazban készült kőnyomat ékítette. A Franklin Nyomdánál 500 példányos levonatra kötött megállapodást. Felhívására 120 előfizető jelentkezett, ebből jó rész intézmény, könyvtár. Herman Ottó többre számított. Nem is talán az előfizetési díj miatt, bár a tömegesebb jelentkezés bővíthette volna a lap terjedelmét, hanem az előzetes lelkendezés után. Másképpen tervelte a bevételt növelni: cseretársakat szemelt ki, akiknek kiadványait elhelyezi a múzeum könyvtárában és az árát, amit a könyvtár másnak fizetne érte, a lap tőkéjéhez csapja. Az első szám megjelenése után a lap anyagi irányítása rutinirozódott és az itt megtakarított időt céljának elérésére fordította. Lelkesíthette, biztathatta az osztálytársakat, a fiatalokat. Megüzente a háborút s mellette gyűjtötte kis csapatát. A szerkesztés és írás minden gondja. Jólesik neki persze az első füzetet kísérő elismerés itthon és külföldről, de csak úgy rohanvást nyugtázza. Már hivatala is van a lapnak, meg nyomtatott levélpapírja. Ennek talán jobban örül Herman Ottó, mint a pályatársak elragadtatásának. „Ha majd vagy egyszer ismét ide vetődik, már nem fogadom a korcsmákban, hanem a múzeum épületében, hol Fraknói [46] szállásából egy kedves kis szerkesztőségi és lakóhelyet csíptem el; ott pompásan lehet majd diskurálni" [47]. Horváth Géza a volt múzeumi tisztviselő, meg a lap munkatársa értékelheti igazán ezt a szinte családi eseményt. Herman Ottó által szétküldött előfizetési felhívás -*
