A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

EGY ISMERETLEN MAGYAR VAR — SZÁDVÁR 151 2. kép. Szádvár alaprajza, 1573, Natalis Angelini felmérése a Bécsi National Bibliothekban. Szádvár legszemléletesebb leírását az 1731-ben készült összeírásban olvashatjuk [831: „A Dúsa oldal, Vecsenbik és Ménes oldal nevű hegyek között magas hegyen áll Szádvár ... Nem volt ez éppenséggel megvetendő építmény, mígnem 1683 körül a Thököly-felkelés kitörésekor elhamvadt, majd lőpor segítségével végső pusztulásig erőszakkal lerontották, s amint látható, ezzel a rombolással annyira megfosztották mindennemű használhatóságától, hogy csupán romjai maradtak. Más említésre méltó nincs is rajta, hacsak az nem, hogy hajdan jól megerősített vár volt, belseje falakkal és kapukkal három részre osztott. A keleti külső vagy e^ő részben, ahol az első bejárat nyílt, csak a hajdúk, a belsőben az alacsonyabb rangú tisztviselők, végül a felsőben vagy másként harmadikban a földesurak székeltek, és ezt mintegy 10 öl hosszúságú, máig is boltozatos kapu választotta el a többi résztől. Ennek udvarában negyven—ötven fogat is elfért. Déli oldalán a szétrombolt építmények között egy nagyszabású, boltozattal fedett pince látható, amelyben nagy mélységű kút van, és ez három ciszterna segítségével és (mint mondják) saját felbuzgó vizével mindig tele van, hietőbb azon-