A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

CZEGLÉDY Ilona: A diósgyőri vár 1629. évi inventáriuma

A DIÓSGYŐRI VAR 1629. ÉVI INVENTARIUMA A diósgyőri vár több mint egy évtizede folyó műemlék-helyreállítási munkái kapcsán sor került előbb a vár részleges, majd -— a várárok kivételével — teljes régészeti feltárására is [1]. Ezzel párhuzamosan a történeti forrásanyag további kutatása, a levéltári anyag feldolgozása és közlése is folytatódik. Az alább ismertetendő leltár ezek közül az Országos Levéltárban lappangó, eddig nem publikált adatok közül való [2]. A szóban forgó leltárnak aktualitást ad, hogy ma már ismerjük a város teljes alaprajzi elrendezését. 1963—64-ben feltártuk az egész külsővárat, a falszorosokat, melyet addig több méter vastag feltöltés, törmelék borított [3]. így ma a várleltárban; inventáriumban felsorolt valamennyi helyiséget nagy biztonsággal be tudjuk azonosítani. Az irat a vár XVII. század eleji állapotáról ad képet. Elsősorban az épület története szempontjából fontos, továbbá gazdaságtörténeti, művelődéstörténeti érdekessége is van. Mint általában az invertáriumokban; itt is több szó esik a várban található élelmiszerkészletről, terményekről, majorságról, mint akár a berendezésről, akár a várról magáról. A helyiségek leírása csak másodlagos jelentőségű a leltárokban. Számunkra azonban ez utóbbi a fontosabb, az épület egykori állapotának rekonstruálásához. Diósgyőr Nagy Lajos óta királyi birtok. A vár XIV—

XV. századi fénykorát azonban 1526 után hanyatlás váltja fel. A palota utolsó királyi lakója: Mária, II. Lajos király felesége 1536-ban Szapolyai János foglalja el, és Gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozza. A Balassa-család az utolsó nagy építtető Diósgyőrben. Nevükhöz és várnagyaik nevéhez fűződik az Ény-i torony előtti ágyús védmű, az egész északi erődrendszer kiépítése [4]. Balassa Zsigmond özvegye, Fánchy Borbála I. Ferdinándra hagyja a várat, majd 1564-ben Miksa császár Perényi Gábornak zálogosítja el. Perényi özvegyétől, Guthy Országh Ilonától testvére Borbála kapja, aki Enyingi Török Ferenchez megy feleségül. Tőlük leányágon Homonnai Drugeth István és Bedeghi Nyári Pál kezére kerül a birtok a XVII. században [5]. A vár védelmi rendszere korszerűtlenné válik, a hiányokat nem pótolják kellőképpen. Már 1597-ben a vár erőtlenségéről panaszkodik Homonnai István. Hiába hozott az országgyűlés évtizedeken át különböző rendelkezéseket a vár helyreállítására, gyakorlatilag nem sok történt. Nemrégiben adtuk közre a vár XVII. századi állapotáról szóló jelentések, panaszos levelek egy részét [6]. Ezekből is jól tudjuk; a zálogosbérlők hanyagsága, a nemtörődömség, a szegénység,