A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

K. VÉGH Katalin: Avarkori leletek a miskolci múzeumban

AVARKORI LELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN 61 Ismeretlen lelőhelyről származnak a következő avar leletek: 1. Nagyszíjvég (XVIII. t. 2.). Öntött bronz, díszítetlen. H.: 7,1 cm. 2. 4 db övveret (XVIII. t. 3—6.). Öntött bronzok, álcsuklósak, díszítetlenek. H.: 3,7 cm. 3. Agyagedény (XVIII. t. 10.). Barnásszürke, kézzel formált, pereme kihajló. Körben bekarcolt egyenes és hullámvonalkötegekkel díszített. M.: 14,3 cm, szá.: 11,3 cm, fá.: 8 cm. A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött és fent ismertetett avar leleteken kívül még néhány, Borsod megyéből származó tárgy van a Magyar Nemzeti Múzeumban Ároktőről, Hejcéről [18], Bőcsről [19] és Tiszalúcról [20], a debreceni múzeumban Tiszaszederkényről [21], továbbá a kassai múzeumban Szikszóról [22]. II. Az ismertetett leletek kis számuk miatt nem nyújthatnak képet az egyes lelőhelyek, temetők korára, népességére vonatkozólag, mivel azonban csupán ez áll rendelkezésünkre, röviden mégis összegezzük megfigyeléseinket. Az ároktő-pélypusztai sírok közül a mellékletek alapján, biztosan férfi sírja volt az 1, 3, 4, 13, nőé a 2, 5, 14, 23, gyermeké a 11. temetkezés. Irányításukat mindössze öt esetben figyelték meg. Közülük három sír váza arccal K felé volt, egyet KDK, egyet pedig DDK felé fektettek. Melléklete ötnek nem volt (8, 10, 15, 16, 18. sír). Egy lovas temetkezés került elő (12, 13. sír),, a 20. sz. lósír hovatartozását nem tudjuk. Állatcsontok a 11, 13, 14, 17. sírból származnak. A feltárt temetkezések idejét talán a későavarkorban határozhatjuk meg. Pontosabb korhatározást nem lehet elvégezni, mivel a leletek egy része, az övveretek elvesztek. Az 1, 3, 4. és a 13. sír tartalmazott övdíszeket, amelyek a leírás szerint díszítetlen lemezveretek voltak. A 13. sír leleteiből megmaradt övcsat (III. t. 3.) szerint a veretek a későavarkori lemezes csoport övvereteivel egyezhettek meg, mivel ez a csatfajta kísérő lelete ennek a csoportnak [23]. A lemezes övveretek Kovrig I. megállapítása szerint az avarkor második időrendi csoportjába tartoznak [24]. Ugyanakkor azonban a préselt, félgömb alakú lószerszámveretek általában a rojtmintás díszekkel és a hosszú fülű, kerek alakú kengyelekkel együtt fordulnak elő, amelyek a koraavarkori lovassírok jellegzetes leletei [25]. Az ároktői véretekhez azonban hurokfülű, egyenes talpú kengyelek tartoznak (II. t. 1—2.). A feltáráskor előkerült leletek között van egy hosszú fülű kengyel is (IV. t. 2.) [26]. Ezek a jelenségek arra mutatnak, hogy vagy számolnunk kell még korai avar sírokkal is, vagy pedig néhány korai avar lószerszám-tartozék további használatával a későavarkorban. Erre természetesen a temető feltárása adhat választ. Az Edelényből származó kengyelek (V. t. 1—2.) a későavarkorba tartoznak. Ugyanilyen kengyelek megyénkben még Sajószentpéteren [27] és Tardon (XV. t. 8.) kerültek elő. Az egyenes és homorú talpú kengyelek a griffesindás csoport hagyatékai [28]. A halmaji trapéz alakú bronzcsat (III. t. 5.) az ott előkerült temetkezést a későavarkorban határozza meg. Ez a csatforma ugyanis a későavarkorban fordul elő [29].