A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KOMÁROMY József: Adatok miskolc XVII-XVIII. századi kereskedelmi viszonyaihoz

MISKOLC VÁROS TÖRTÉNETÉHEZ ADATOK MISKOLC XVII—XVIII. SZÁZADI KERESKEDELMI VISZONYAIHOZ Amikor a szepesi kamara 1686 augusztusában összeírja az elhalt Szepesy Pál hátrahagyott javait, egy nemesi házat foglal írásba, amelynek faemelete zsindellyel van borítva. Ebben a Conscriptio-ban szerepel az elhalt Szirmai István javai között is egy nemesi kúria, egy kontignációs szintjével, amely alatt tágas pince is található [1]. Mindketten a miskolci nemesek legelső soraiban jelentik azt a vagyoni alapot, amely a város társadalmában a gazdag többi nemesi családok — a Dőryek, Bükök, Borsyak, Bodolaiak, Boldizsár—Baliák, Ráczok, Borbélyok — között is elsőként szerepelt a 4500 körüli lélekszámú Miskolcon. Az ő nemesi házuk, fa-konstrukciós emeletükkel, tágas pincékkel, valamint a Dőry-család 1662 körül épített emeletes kőházával és az annak földszintjén bérbe adott 11 bolthelyiségével [2] jelentik a miskolci kereskedelem újabbkori indulását. A város ásott árokkal van körülvéve és az árok belső peremén tövis- és bozótkerítés védi a mintegy 350—400 adófizető telkes polgár, fej adót fizető 700— 730 családfő és 110—115 iparos biztonságát [3]. A város beépített területe északon a mai Szabó Lajos utca—Fazekas utca— Jókai utca—Béke tér—Ady Endre utca—Munkácsy Mihály utca—Zöldfa utca— Mély völgy—Papszer—A Nagy Avasi pincesorok—Tompa utca vonalai között terült. Akkori három „kapujában" — a Csabai, Szentpéteri és Fábián kapukban a „kapusok szorgalmatos vigyázását" szigorúan előírta a tanács, egyetlen szekeret nem volt szabad „a bíró híre nélkül" bebocsátaniok [4]. A város kereskedelmi életében 1687-es évszámmal szerepel Szendrei várostörténetében az a pecsét, amely a „Miskolczi Görög Compania" szöveggel, az évszámmal és két virágos ágba foglalt horgony- vagy szívformából kiemelkedő kettős kereszt és korona kombinációját mutatja. Ez azt jelentené, hogy Miskolcon, már 1687-ben megalakult és működött volna az a kereskedelmi társulás, amelyhez bizonyos minimális kereskedői létszám és az azon belül megalakított belső kormányzat volt szükséges. A város Évkönyveiben azonban még ilyen utalások teljesen hiányoznak Leveles Erzsébet is csupán arról ír, hogy „a század (XVIII.) első negyedében tűntek fel nagyobb számmal a Görögországból és Macedóniából ideszakadt görög vagy arnót kereskedők..." Egyetlen található nevet említ: Görög Dánielét 1692-ből, mint görög kalmárt. 1714-től kezdve szaporodnak lassan a görög kalmárok nevei, hogy azután a XVIII. század közepétől kezdve mind gyakrabban feltűnő nevekből lassan kiala-