A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

314 FOGARASSY LÁSZLÖ tettel a III. hadtest csekély erejére és a szárnyak nem éppen kellő biztosítására — aggályoskodott, hogy a tokaji szakaszon csak tüntetésre vállalkozhat — most mindenáron Nyíregyházát akarta elfoglalni és hangoztatta, hogy csak az általános hadihelyzetre való tekintettel vonult vissza. Katonai szempontból a visszavonulás elrendelése — a románok túlerejére való tekintettel — értelmes lépésnek látszott. A románok 119 zászlóaljat, (84 000 puska), 98 üteget (392 löveg) és 60 lovas századot (12 000 kard) vonultattak föl, ami azt jelentette, hogy gyalogságuk a magyarnak a két és félszerese, lovasságuk pedig éppen tizenkétszerese volt, tüzérségük ereje is túlhaladta a magyar vörös tüzérségét [9]. Nem is szólva arról, hogy a magyar vörös tüzérségnek nem állott rendelkezésére kellő mennyiségű lőszer a tízcentiméteres tarackok részére, amelyek pedig a rendelkezésre álló löveganyag nagy részét képezték. A hadseregparancsnokság abban a feltevésben volt, hogy a csapatokkal — habár kötelékek felbomlásának tünetei is mutatkoztak és mozgóháborúra egyelőre kevésbé alkalmasnak látszott — mégis sikerült megvédeni — a Tisza vonalát. Július 27-én a tiszafüredi védőszakaszt is a III. hadtestnek rendelte alá, egyben a 80. dandár felváltására Poroszlóra küldte az 5. munkásezred I. és II. zászlóalját Salgótarjánról. (E két zászlóalj kizárólag salgótarjáni munkásokból állott.) A 80. dandárt pedig Füzesabonyba rendelte tartalék gyanánt. Kun Béla ismét Moszkvába táviratozott Leninnek, hogy indítson Beszarábia ellen tehermentesítő ellentámadást, de valószínűleg maga is szkepszissel viseltetett egy orosz offenzíva kilátásai iránt, különben nem járult volna hozzá, hogy Böhm Vilmos bécsi magyar követ minőségében Cunningham ezredessel a tanácskormány viszavonulásáról tárgyalásokat folytasson. Hiszen a békekonferencia ezt követően, július 27-én megjelent nyilatkozatát, hogy a magyar tanácskormányt nem ismeri el és nem hívja meg a béketárgyalásokra, a magyarországi sajtó is közzétette. Ezáltal ismeretessé vált a front katonái előtt is, ami a harcoló csapatok demoralizálódását siettette. Juliért egyébként már az ismeretes budapesti ludovikás és tengerészeti ellenforradalom után gyanúba fogták, hogy ellenforradalmárokkal összeköttetésben áll. Erről tanúskodik egy június 25-i keltezésű okmány, amely szerint Julier a gödöllői különvonat címére panaszt küldött, hogy budapesti lakásán feleségét detektívek zaklatták és ellenforradalmi gyanúra való hivatkozással a levelezés után érdeklődtek. A feljelentést Landler azzal a megjegyzéssel láttamozta, hogy Korvin-Klein Ottót (a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője volt) személyesen utasította a molesztálás beszüntetésére. Ez a házkutatás mindenképpen értelmetlen volt, mert attól eltekintve, hogy a detektívek kompromittáló anyagot nem találtak, józan ésszel nem lehetett elképzelni, hogy a vezérkar főnöke azért veti papírra esetleges ellenforradalmi terveit, hogy azokat éppen saját feleségével közölje [10]. Julier tulajdon emlékirataiból az derül ki, hogy ő lényegében a szegedi kormány javára semmit nem cselekedett, tekintettel arra, hogy neki teljesen más politikai elgondolásai voltak. Július 29-én a III. hadtest parancsnoksága jelentette Gödöllőre, hogy a románok az éjjel ismét átkeltek a Tiszán. (Július 28-án Tiszalúc és Kenézlő mellett jutottak át a másik partra, de nem tudták befészkelni magukat.) És-