A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KEMENCZEI Tibor: Őskori bronztárgyak a miskolci múzeumban

30 KEMENCZEI TIBOR —— - —-—-T

~^ ~~~~ -^£7 5. kép. Tiszalúc 6. kép. Felsődobsza napvilágra került bronzlelet. Az egyi^ típust a díszítetlen huzalból készült karperecek alkotják (VIII. t. 3, 6—10, 15), míg a másikhoz kerek átmetszetű vonalkázással díszített karperecek tartoznak (VIII. t. 1—2, 11—12, 2. kép). A leletben még egy kartekercs töredéke (VIII. t. 5) és kerek átmetszetű huzaltöredék (VIII. t. 13—14) található. A díszítetlen és díszített karpereceknek egyaránt Hallstatt B korú raktárleletekben találjuk meg párhuzamát [31]. Valószínűleg sírleletekből származnak a különböző bronztűk, azonban a hozzájuk tartozó kerámia leletek nem kerültek be a múzeumba. A lapos korongfejű tűk, amelyek nyakán két-három megvastagodás van (XII. t. 10, 12—15) leggyakrabban a Dunától nyugatra eső területeken Hallstatt A—B korú lelőhelyeken fordulnak elő [32]. A Dunától keletre a Borsod megyei leleteken kívül eddig csak a csorvai temetőből ismerünk ilyeneket [33]. A gömbfejű (XII. t. 11) és többszörösen tagolt fejű tűk (XII. t. 16) a Reinecke BD—Hallstatt A periódusokra jellemzőek. A két spirálisban végződő fejű tű (XII. t. 5) legközelebbi párhuzamait is Hallstatt A korú leletekben találjuk meg [34]. Mindezek a tűformák a vál-podoli és lausitzi kultúrkörökkel való kapcsolat révén kerülhettek Észak-Magyarország területére. A Borsod megyében napvilágra került bronz szórványleletek vizsgálata teljesebbé tette ismereteinket ennek a vidéknek őskori bronzművességéről. Megállapíthatjuk, hogy a most ismertetett bronztárgyak többsége a Dunától nyugatra, illetve a Tiszától keletre fekvő területekről került a Felvidékre, s csak kevésre mondható, hogy a felvidéki bronzművesség jellemző terméke, így a Felvidék mintegy felvevő területe volt a Kárpát-medence keleti és nyugati felében kialakult nagy bronzművességi központok gyártmányainak. A korabronzkorban a keleti eredetű hatvani kultúra népe élt a Felvidék területének nagy részén. Bronzleletei közt egyaránt találunk keleti (XII. t. 3) és nyugati típusú (XII. t. 2) bronztárgyakat. A középsőbronzkori füzesabonyi kultúra egy tagja volt a Kárpátmedence keleti felében elterjedt spirálbütykös edények kultúrkörének. A fémművességi központ ebben a korszakban Erdélyben volt, a jelentősebb bronztárgyak egy részét onnan importálta a füzesabonyi kultúra népe (nyakkorongos csákány: Szendrőlád). Jelentős kapcsolatban állott azonban a középeurópai fémművességi központtal is (pl.: tű: XII. t. 9.; tőr: XI. t. 10.; szív alakú