A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

A MISKOLCI SAJTÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 305 Zincone olasz tábornok több ízben hívatott össze munkásgyűlést, hogy a munkásság „lelkére" beszéljen. A Vasgyárban narancsot osztatott ki a munkások között, Sajókazán hímes köntösbe öltöztetett szavakkal igyekezett elhitetni a bányászokkal, hogy ő jó barátként érkezett Miskolcra. A vasgyáriak és a sajókazai bányászok Zincone minden erőlködése ellenére sem vették fel a munkát. A Reggeli Hírlap ezeket a látogatásokat minden kifejezett kérés ellenére is hűvösen, tartózkodóan megírt tudósításokban tárta olvasói elé. Már említettük, hogy a csehek elapasztottak minden hírforrást. A Reggeli Hírlap volt az egyedüli lap, amelyik a legkevesebbet vett át a CTK prágai hírszerveitől. A hírátvétel, de főleg a leközlés a semleges hírekre korlátozódott. Míg a Virradat a legvalószínűtlenebb híreket válogatta össze, addig a Reggeli Hírlap egyszerűen csak tölteléknek használta a CTK-hírecskéket. Miskolc visszafoglalását a lap rendkívüli kiadásban, öles betűkkel tudatja a város lakóival. A történelemmé vélt sorokat mi is lejegyezzük: „A vörös csapatok egynapi harc után visszafoglalták Miskolcot és környékét. A direktórium átvette a város vezetését. Hatvan esztendő leteltével ismételte meg magát a történelem a város falai között. 1849 tavaszán a zsolcai ütközet idején Magyarország szabadságáért küzdöttek a város falai alatt a vörössipkások. Hatvan esztendő múlva a világszabadságért harcoltak a város falai alatt a vörös katonák, a Magyar Tanácsköztársaság acélos elszántságú, ritka lendületű hadserege. 20-án reggel kezdődött a vörös csapatok együttes támadása Miskolc felszabadításáért. A csapatok délben már Mályi községben voltak és megindultak Hejőcsaba felé. Este 8 óra után jelent meg a Forgó-hídnál az első vörös járőr. Már messziről kiáltozták: — Ne féljetek, vörösök vagyunk! Ahogy a járőr kibukkant a Grand Hotelnél [6], éppen akkor vonult egy kései cseh osztag. A csehek szétszaladtak a vörös járőr kezén hagyva két géppuskájukat és egyéb felszerelésüket. Alig egy fél óra múlva megkezdődött a vörös csapatok bevonulása" [7]. A vörösök tovább űzték a cseheket. A sajószentpéteri győzelmes csatában már részt vettek Landler Jenő által szervezett miskolci munkásszázadok is. A lap érzékenyen reagált a Vörös Hadsereg sorozatos győzelmeire. Míg a vörös csapatok Kassa, Eperjes, Bártfa felé űzték a cseheket, a Reggeli Hírlap példás komolysággal igyekezett betömni azt a rést, amelyet a pártlap hiánya ütött a munkásság soraiban. Az elméleti cikkek egész sora látott napvilágot, köztük olyan fontosságúak is, mint: Megértek-e a viszonyok a szocialista termelési rend megvalósítására? A proletárnak nincs hazája ... Az előbbi cikkben vitába száll a kispolgári közgazdászok népes hadával, akik még nem látták elérkezettnek a proletár uralom idejét. Az utóbbi kérdésre a cikk a következőképpen adja meg a választ: ,,A proletároknak sem volt hazájuk, mert kisajátították a tőkések, de most van hazájuk." 20