A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

304 PÁRKÁNY LÁSZLÓ „De a munkás nem is építhet a tőke belátására. Szervezettsége, a művelődés fokának emelése, intelligenciájának növelése képes csak érdekeit megvédelmezni. Ma jobban, mint valaha, van szüksége a munkásságnak a szervezetek munkájára. Tanulni és tanítani. A nehéz fizikai munkában eltöltött egész nap után a szakszervezet szellemi életében üdül fel a munkás." [5] Eddig nem szóltunk azokról az agresszív hangú belső cikkekről, amelyeket a cseh megszállás után dr. Kovács József jelentetett meg a helyi lapok hasábjain. Itt kínálkozik alkalom a polémiára, ugyanis a Reggeli Hírlap megfelelő szigorúsággal vágott vissza a Virradatnak. „Egy pár szó a sajtóról." „Fenti címmel a Virradat vasárnapi (május 10. P. L.) számában dr. Kovács József tollából egy cikk jelent meg, amely a sajtó munkásait a nyilvánosság előtt helytelen világításba helyezte. — A miskolci újságírók szakszervezete tegnap tartott ülésén foglalkozott az üggyel, hogy a méltatlan támadásért elégtételt vegyen és a közönséget helyesen informálja". Az ülésen megjelent a cikk szerzője is, aki nyilatkozatában lerögzítette: „A diktatúra meggyőződéses híveire cikkem egyáltalán nem vonatkozott." Ezzel a nyilatkozattal egyetérthetünk. Már kifejezésre juttattuk: dr. Kovács József cikke nem a kommunista újságírókra volt káros — quantité népiigebi e — hanem azokra a haladó polgári újságírókra volt veszélyes hatással, akik szimpatizáltak a proletariátussal. A pányva, amit Kovács József a polgári újságírókra vetett — egy akolba terelte ismét „a megtévedt juhnyájat". Természetesen a Reggeli Hírlap polémiájából és Kovács József nyilatkozatából nemcsak a fentiekre következtethetünk. Amikor a lap a „nyilvánosság előtti helytelen megvilágításiról beszél, feltétlenül azt kell megéreznünk, hogy Kovács József újságíró etikája kizárólagosan csak a polgárság érdekeit védelmező hírlapírókra vonatkozik. A Reggeli Hírlap idézett soraiban találkozunk az első olyan véleménnyel: van szocialista újságírói etika is, amelyet Kovács József is kénytelen elismerni. Mindehhez még hozzáfűzhetjük: elvek feladásáról beszél Kovács József. Kik adták fel elveiket? A kommunista Andor Leó, a haladó gondolkodású Fazekas Sámuel? Egyáltalán nem. Ezek az újságírók a Tanácsköztársaság kikiáltása után egyszerűen kitartottak elveik mellett. A Reggeli Hírlap a cseh megszállás alatti időben többször szót emelt a letartóztatott szocialista-kommunista vezető férfiak nevében. Amikor Szeder Ferenc (mezőgazdasági népbiztos) felesége meghalt, a lap szomorúan állapította meg: „Szeder elvtársnő után egy apró gyermek maradt, ki egyedül ballag majd a koporsó után, nem tudva, hogy a bús árvaságban — fiatalon elhunyt édesanyja vagy távollevő édesapja után hullassa könnyeit." A magyar Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulásáig a Reggeli Hírlappal kapcsolatban még két mozzanatot érdemes lejegyezni.