A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)
PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején
A MISKOLCI SAJTÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDÉJEN 303 A város átadásának hívei között találjuk dr. Dévényi Miklóst, a lap főszerkesztőjét, a város közigazgatási népbiztosát. Ez a tény bizonyos vonatkozásban magyarázatul szolgál arra is, miért nem tudott kellőképpen a Reggeli Hírlap szembefordulni a városátadási tervvel. A cseh megszállás napjától dr. Dévényi Miklós pályája lefelé ível. A két napilap-társ — de különösen a Virradat — szünet nélkül támadja személyét. Az elkeseredett, demokratikus érzelmű újságíró a bojkott elől és lelki konfliktusok miatt május 10-én Pozsonyba, majd Bécsbe utazik, ahonnan csak 1919 őszén tért vissza. Dévényi Miklós elvesztése kissé meghökkentette a lap szerkesztőségét, de az itthonmaradottaknak így is volt annyi lelkiereje, hogy felvegyék a küzdelmet minden polgári visszavágás ellen. A lap „így fizetnek" című glosszájában bátran szembeszáll az egyik városi kapitalistával: Minden jelzőt mellőzünk. A száraz tényeket regisztráljuk csak. Az eset a következő: A ma délig szocializált Kristály Gőzmosó Gyár tulajdonosa Grósz Dávid visszavette üzemét és kidobta a gyár gépészét, munkásnőit és felmondott a gyár technikai vezetőjének. Szégyellje magát Grósz Dávid úr!" [2] A lap olyannyira szívén viselte a munkásság ügyét, hogy a város vezetősége kénytelen volt hasábjain a következő nyilatkozatot közzétenni: „Nem hisszük, hogy a feljelentések igazat tartalmaznának. Az egyik konkrét adatokat tartalmazó feljelentést vizsgálat megejtése céljából a szakszervezetek titkárságához tettük át. Ha a vád beigazolódik, az illetékest szigorúan megtoroljuk. Nem engedjük, hogy ezekben a válságos napokban a köznyugalmat bárki is háborítsa. Miskolc szervezett munkásságával szemben nem tűrünk semmiféle retorziót." A csehek a városátadási jegyzőkönyv hatodik pontjaként felvétették a következőket: „A miskolci magyar nyelvű újságok cenzúra alatt megjelenhetnek." Várhat-e mást egy proletárváros az imperialista megszálló csapatoktól? Természetesen nem. A Reggeli Hírlap életretermett újságírói nem ijedtek meg a cenzúrától. Gondolataikat allegorikus formában öntötték sorokba: „ESIK AZ ESÖ mindig csak esik. Beborul egyszer Keletről, máskor Nyugatról, azután Délről, majd Északról, minden tája felől a mindenható égnek. De leginkább onnan Észak-Nyugat felől szokott beborulni, hogy essen, mindig csak essen." [4] A cseh katonai parancsnokság a direktórium tagjait elfogatta és Kassára szállíttatta. A pártvezérek elfogatásával szinte megbénították az egyesült párt munkáját. A Reggeli Hírlap a szakszervezetek keretein belül látta érdemesnek folytatni a harcot. Amikor a városi burzsoázia a kollektív szerződéseket majdnem mindenütt felbontotta, a lap azon nyomban buzdító vezércikkben szólt a munkásokhoz:
