A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

282 KILIÁN ISTVÁN szólalni. A sors kegyetlensége miatt panaszkodik, de nála másként nem is. fejeződhet be a fájdalmas lírai kitérő: „fog még következni borura derű" [57]. Néhány szót kell még szólni Szűcs Sámuel történetírói tevékenységéről. Fentebb már utaltam arra, hogy Szinnyeinek a magyar írók életét és munkáját adatszerűen bemutató hatalmas munkájában Borsod megye és Miskolc részéről volt egyik munkatársa. Irodalomtörténeti adatokat szolgáltat ugyan, de a történész módján. Ebben a munkájában nagy segítséget jelenthetett Szűcs Sámuelnek naplójának nyilván ötvennél több nekrológja. Szinnyeyn kívül azonban Szendreinek is munkatársa volt. Naplójában több helyen említi a készülő Miskolc monográfiáját, s figyelemmel kíséri annak előrehaladását. Szendreivel személyes baráti kapcsolatban is volt, s pesti útjai alkalmával a Miskolc monográfia íróját gyakran fel is keresi. Szendrei Szűcs publikációit gyakran használja fel. Életét azonban az imént említett, 1843-ban írt önéletírása után 1888-ban vagy 89-ben naplóján kívül Életrajzi adatok címen összefoglalta, 3 lapnyi terjedelemben [58]. Életrajza naplója mellett újabb adatokat nem ad, csupán összefoglalja a lényeges életrajzi mozzanatokat. Ennél azonban sokkal értékesebb közleményeinek jegyzéke, amelynek alapján viszonylagosan könnyen fel lehet göngyölíteni történetírói-publikációs tevékenységét. 1848-tól kezdve jelennek meg cikkei, tanulmányai, közleményei. Az év második felében a Pesti Hírlap borsodi levelezője volt név nélkül. A Borsod-miskolci értesítő 1881, 82, 83-as évfolyamaiban teszi közzé napló jegyzeteit, illetve annak csak egy részét. Ilyenformán a nyilván általa is értékesnek tartott napló adatait saját maga publikálta. A Borsodmegyei lapok 1882. évfolyamában a miskolci színház történetéről közli összefoglaló munkáját. Ugyanitt ismeretlen Kazinczy-leveleket, és a Pálóczynak a naplóíróhoz írt leveleit teszi közzé. Ugyancsak a Borsodmegyei lapok 1882. évfolyamában emlékezik meg Kossuth Lajos miskolci tartózkodásáról. 1884ben többségében a miskolci nyomda történetét tárgyaló tanulmányait közli folytatólagosan a lap. Nyomdászati irodalomtörténeti adatait kisebb, aktuális jellegű közleményeivel tarkítja. 1886-ban a szabadságharc megyei történetét közli folytatásokban. De ebben az évfolyamban kap helyet egy tudósítása és egy Jókainéra vonatkozó kisebb cikke. 1887-ben — felhasználva naplójának a város nagy halottairól szóló nekrológjait, Kun János Miskolc országgyűlési képviselőjéről (1869—72.), a város meghalt ügyvédjeiről közöl életrajzi adatokat. Még ebben az évben jelenik meg néhány kisebb cikke az Uram Bátyám című vicclapban. 1888-ban a megyére vonatkozó irodalomtörténeti anyaggal gazdagítja a Borsodmiskolci közlönyt. Nyilván a Szinnyeinek is feldolgozott irodalmi adatokat publikálja itt. De még ebben az évben egy Rákóczi-okmányt, színháztörténeti és a szabadságharc idejéből való újabb adatokat tesz közzé [59]. írásai, publikációi, tudósításai egy kötetben bizonyos, hogy egy közepes terjedelmű könyvre terjedhetnének, s ha ehhez hozzávesszük naplójának mind a tizennégy kötetét, egészen bizonyos, hogy egy komoly, terjedelmében is nagy, értékében pedig kitűnő életműről kellene beszélnünk.